FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.

Mindszenty bíboros levele a felvidéki magyarok védelmében

62 évvel ezelőtt Mindszenty bíboros levelet írt püspöktestvéreinek a felvidéki magyarok védelmében. Hálával emlékezünk a vértanú bíborosra, aki bátran kiállt emberi jogainkért. Ma, sok tekintetben magunkra hagyatva, emberi segítségben nem bizakodhatunk, de kérhetjük a hitvalló főpap közbenjárását a felvidéki magyarság megmaradásáért.

A Magyar Királyság-püspökeinek, az Apostoli Székkel egységben lévő tisztelendő püspököknek örök üdvösséget az Úrban!
Tudjátok, Tisztelendő Testvérek, milyen gyászos sorsra jutott Szent István király országa, Mária királysága. A háború dühe ezt a földet hat hónapon keresztül dúlta, az az átkos háború, melyet az istentelenek kezdtek, s amelyet népünk akarata ellenére volt kénytelen viselni. Kifosztva a városok, kifosztva az ország egész vidékei, lerombolva Buda, az ősi székváros és a királyi palota, lerombolva a hidak, kifosztva a házak, elhajtották az állatokat, az ipari berendezések elpusztultak vagy elvitettek, és a nemrég még boldog és virágzó Pannónia most nyomorultul koldulva kénytelen az idegenekhez fordulni, nehogy fiai az éhínségtől és a fagytól elpusztuljanak. Ráadásul most az igazságtalan békefeltételek háborús jóvátétel gyanánt akkora pénzösszeg kifizetésének kötelezettségét róják ránk, amelyre képtelenek vagyunk, hacsak nem döntjük magunkat a leggyászosabb szolgaságba.
Ebben a végső bajban még a szomszédos nemzetek is el akarnak nyomni, és leginkább Csehszlovákia fordul sajnálatos gyűlölettel Magyarország felé. Meg nem elégedvén azzal, hogy azon területekből, amelyeket az 1919-es béke neki ítélt, azokat is visszafoglalja, ahol magyarok laknak - ezt a 700 000 magyart most a saját területéről el kívánja űzni. Szándékát olyan eszközökkel éri el, amilyeneket az embereknek természettől kijáró joga elutasít, és mind ez idáig a keresztény népek között nem alkalmaztak. Mert mit is tesznek? A magyarokat előbb megfosztották jogaiktól, bezárták összes iskolájukat, megtagadták tőlük bérüket és nyugdíjukat. Majd 1946 elején a felszabadító s egyszersmind megszálló hadsereg fegyveres erejére támaszkodva nagyobb veszélyekkel fenyegetve, a magyar kormányt egy olyan szerződés megkötésére kényszerítették a csehszlovák kormánnyal, amelynek alapján a mai Magyarország területén élő szlovákokat a csehszlovákiai magyarokkal kicserélik. Amikor azonban észrevették, hogy csak kevés szlovákot találnak Magyarországon, és így csak igen kevés magyar fog távozni Csehszlovákiából, megfélemlítéssel kényszerítettek magyarokat a mai Csehszlovákiában, hogyha írásban magukat szlováknak nyilvánítják, abban az esetben földjükön maradhatnak. Így a félelemtől hajtva 200 000-en vallották magukat szlováknak, másik 200 000 magyart azonnal el akarnak üldözni földjükről a fent említett szerződés alapján, elüldözni arról a földről, ahol nemcsak ők maguk születtek, hanem ahol már őseik is ezer éve éltek.
A csehszlovák kormány ezt a szándékát meg akarta erősíttetni a párizsi tárgyalásokon. Kérésének - dicséret legyen Istennek - a nemzetek nem tettek eleget, és új kétoldalú tárgyalásokat ajánlottak a magyar és a csehszlovák kormánynak.
Mégis igen nagy veszély fenyeget már most, a kétoldalú tárgyalások kezdete előtt. A már korábban a két kormány között megkötött lakosságcsere-egyezmény alapján ugyanis a Magyarországról önként vállalkozó szlovákoknak a csehszlovákiai magyarokkal való kicserélésén kívül a magyar kormány azt a készségét is kinyilvánította, hogy az úgynevezett nagyobb és kisebb háborús bűnösöket is befogadja. A nagyobbak száma nem lehet több mint 1000. A kisebbek száma számszerű meghatározás híján van; természetesen mindenesetre kisebbnek tartjuk a nagyobb bűnösök számánál. Most viszont ez utóbbi címen a csehszlovák kormány 30 000 embert családostul, tehát összesen mintegy 90 000 személyt akar jogtalanul kiűzni, és már-már el is kezdte, akik között több száz pap is van.
Ily módon a csehszlovák kormány sajnálatosan elébe vágott a későbbi tárgyalásoknak Magyarország jogsérelmére és kigúnyolására.
Ennek a 200 000 magyarnak a befogadására pedig Magyarország mai területe nem elegendő, nekik megélhetést, munkát adni nem képes, úgyhogy ez a beáramló népesség az ínséget annyira megnöveli és állandóvá teszi, hogy megeshet, hogy sokan az éhínségtől pusztulnak el.
A csehszlovákok pedig azt szokták mondani, hogy gondjuk lesz rá, hogy a sok ember átszállítása kulturáltan és emberségesen történjék, és ne oly módon, ahogy Hitler tette a zsidókkal, vagy a török kormány egykor az örményekkel. De mondható-e egyáltalán emberségesnek, amikor 200 000 embert így fosztanak meg földjétől, ahol már ősei is mindig laktak, és teljesen bizonytalan életkörülmények közé helyeznek? Amikor arra kényszerülnek, hogy elhagyják földjüket, házaikat, birtokaikat, templomaikat, elhagyják temetőiket, ahol őseik nyugszanak, elhagyják vagyonukat, amelyet a maguk és sok nemzedék munkájával szereztek, hogy az most üldözőik könnyű prédájául essék?
És kik azok az üldözők, akik most ítélkeznek fölöttük? Ugyanazok a szlovákok, akik annak a gyilkos Hitlernek legjobb barátaiként esztelenül vonultak érte háborúba, a zsidókat kegyetlenül üldözték és kiirtották, miközben sok ezek közül az elüldözött zsidók közül Magyarországra menekülvén itt barátsággal befogadtatott, ahogy a lengyelországi menekültek és a menekülő francia katonák is, mígnem Hitler 1944. március 19-én Magyarországot is meg nem szállta, és csatlósaival itt is be nem vezette a zsidóüldözéseket. Ugyanezek a szlovákok most mint csehszlovákok a sors kegyéből tüstént a győztes nemzetek közé számíttatván mérhetetlen gyűlölettel a szerencsétlen magyarokat akarják kiirtani, akiket akaratuk ellenére rángattak bele a háborúba, és soha ártatlanokat nem üldöztek, kivéve a gyilkos Hitlernek azt a kevés csatlósát, amennyi minden nemzetben előfordult, amelyet Németország leigázott.
Bizonyosan ezen elvek alapján tiltotta meg a párizsi békekonferencia Csehszlovákiának a magyarok elüldözését és mondta ki, hogy a kérdés megoldását más úton kell keresni, bizonnyal az isteni és az emberi törvénynek megfelelően.
Most lássátok, hogyan akarják a csehszlovákok kijátszani a nemzetközi konferencia igazságos ítéletét és döntését. Azt mondják ugyanis, hogy mégis ki fognak telepíteni 200 000 magyart - ha nem nemzetközi határozattal, akkor a magyar kormánnyal a háború végén megfélemlítéssel megkötött egyezmény alapján. De ha igazságtalan és erkölcstelen a kitelepítés az első formában, akkor ugyanilyen a második formában is, mivel az egyezményt a magyarok akarata ellenére csikarták ki.
Így az égre emelt kézzel kérjük a mindenség Urát, hogy fordítsa el tőlünk ezt az igaztalan sorsot. Amikor a közelmúltban kitelepítették Magyarország területéről egy ránk kényszerített diktátummal a német anyanyelvű lakosságot, mi, magyar püspökök akkor felemeltük a szavunkat egy ilyen határozat ellen, és nem is eredmény nélkül, bár ezek a Németországból származó családok nagyrészt nem több mint 200 éve laknak hazánkban, és egy részük súlyosan vétett a magyar haza ellen. Azok a magyarok ezzel szemben, akik most Csehszlovákiában üldözést szenvednek, már ezer éve laknak földjükön, amely föld azon ezer év alatt Magyarországhoz tartozott. Ők tehát nem vétettek hazájuk ellen, annál is kevésbé, mivel Csehszlovákia Németország állítása szerint éppen a szlovákok együttműködésével adta meg magát. Ugyanebben az időben, 1939-ben azt a részt, amelyet magyarok laktak, Magyarországhoz csatolták, semmilyen jogtalanságot, tehát semmilyen bűnt a magyarok Csehszlovákia ellen el nem követtek, hanem inkább azt az igazságtalanságot hozták helyre, amelyet a csehszlovákok követtek el Magyarországgal szemben még 1919-ben, amikor a trianoni békében a népek önrendelkezési jogát megsértve ezt a területet Csehszlovákiának ítélték. Tehát nem a magyaroknak, hanem a csehszlovákoknak kell a bűnökért bocsánatot kérniük.
Azt mondják a csehszlovákok, hogy köztársaságuk területén nem akarnak más nemzetiségű polgárokat megtartani. De akkor ne akarják a területet sem megtartani, és adják is át azt a földet, amelyet magyarok laknak, azt a földet, amely közvetlenül határos a mai Magyarországgal, és hagyják őket saját földjükkel együtt visszatérni az ő régi magyar hazájukhoz, ami által megvalósul, hogy nem lesznek idegen nemzetiségűek, és nem kényszerülnek 700 000 embert üldözni és zaklatni.
Hasonlóképp igazságtalan - sajnos - a helyzet Románia tekintetében is, amelynek mai határai között 1500 000 magyar található. A Duna-völgyi béke érdekében szükséges, hogy a határokat Magyarország és Románia közt úgy állapítsák meg, hogy ugyanannyi magyar maradjon román fennhatóság alatt, amennyi román kerül magyar fennhatóság alá.
„Nem lehet igazi, tartós béke, ha a békét nem úgy kötötték, hogy igazságot szolgáltasson mindenkinek. Igazságot a kis és a nagy nemzeteknek és igazságot minden egyes egyénnek.” (Idézet Truman elnöknek az ENSZ 1946. október 24-i ülésén elmondott beszédéből.)
Tisztelendő Testvérek: Hozzátok fordulunk, és imádságaitokat és segítségeteket kérjük. A püspök-lelkipásztorok mindenütt a földön kitűnnek hazájuk, népük és az igazság szeretetében. Nyilvánvaló lesz tehát Számotokra, hogy minket is felindít olyannyira elgyötört hazánk szeretete, és nyomasztanak az igazságtalanságok, amelyeket elszenved. Emlékezzetek, Tisztelendő Testvérek, ezen ezer esztendő 'alatt mily gyakran ontotta ez a nép vérét a keleti pogány ellenséggel harcolván, a keresztény Nyugat védőbástyájaként állva és harcolva a hitért, a szabadságért, a hazáért. Most is a végső küzdelmet vívja, harcolva szabadságáért és a hitéért, amelyhez teljes hűséggel ragaszkodik. A katolikus Nyugatnak ezt a végső védőbástyáját ne engedjétek balga lélekkel elveszni, és ha valamit megakadályozhattok, járjatok közben a kormányoknál, világosítsátok fel a lelkeket, hogy nyilvánvalóvá váljék, milyen kegyetlen következetességgel veszejtenek itt el egy nemzetet, amely más sorsot érdemelne.
És ha segítségetekkel a fenyegető veszély elhárul, és népünk ismét élvezheti szabadságát, hálás lesz majd Istennek és barátainak, és meglátjátok, milyen odaadó lélekkel adja mindenét a többi néppel együtt mindenki közös javára.
Hallgassátok meg tehát Tisztelendő Testvérek a kéréseket, amelyeket a magyar püspökök Hozzátok intéznek. A mi részünkről is kérjük Értetek Istent, hogy törekvéseiteket áldásával kísérje.

Őszinte tisztelettel

Kelt Esztergomban (Magyarországon) 1946. október 26-án
a magyar püspökök nevében

Mindszenty József bíboros
Magyarország hercegprímása
Esztergomi érsek

(Új Magyar Központi Levéltár, XIX-J-1 j 35. d.)

Dátum: October 31st 2008
Szerző: felvi
Pontok:
Weboldal címe: Felvidék Ma
Olvasás: 1359
Nyelv: hungarian

  

[ Ismertetők | Új megjegyzés ]

Mindszenty bíboros levele a felvidéki magyarok védelmében
Írta: Dátum: 2012-02-23 01:36:01
Osztályozás:




RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio