FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.

Potsdami konferencia zárónyilatkozata

Közlemény a három hatalom berlini konferenciájáról


I

1945. július 17-én Harry S. Truman, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, I. V. Sztálin, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Népbiztosai Tanácsának elnöke és Winston S. Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke Clement R. Attlee úrral együtt találkoztak a háromoldalú berlini konferencián. Kíséretükben voltak a három kormány külügyminiszterei: V. M. Molotov, J. F. Byrnes úr és A. Eden úr, továbbá a vezérkari fõnökök és más tanácsadók.

A július 17-e és 25-e közötti idõszakban kilenc ülést tartottak. Ezután a konferenciát felfüggesztették 2 napra, arra az idõre, amíg Angliában kihirdették az általános választások eredményeit.
Július 28-án Attlee úr mint miniszterelnök tért vissza a konferenciára E. Bevin úr, az új külügyminiszter kíséretében. A konferencia idején rendszeresen találkozott a három kormányfõ a külügyminiszterek kíséretében, s rendszeresen tanácskoztak a külügyminiszterek is.
Azok a bizottságok, amelyeket a külügyminiszterek tanácskozása a kérdések elõzetes elõkészítése céljából kiküldött, ugyancsak naponta üléseztek.
A konferencia üléseit Cecilienhofban tartották, Potsdam közelében.
A konferencia 1945. augusztus 2-án ért véget.
A konferencián fontos határozatok és megállapodások születtek. Eszmecsere folyt számos egyéb kérdésrõl is. Ezeknek a problémáknak a tárgyalását a Külügyminiszterek Tanácsa folytatja majd, amelyet a konferencia hozott létre.
Errõl a konferenciáról, amely megerõsítette a három kormány közötti kapcsolatokat és kiszélesítette együttmûködésük és kölcsönös megértésük kereteit, Truman elnök, Sztálin generalisszimusz és Attlee minszterelnök azzal az újból megerõsödött meggyõzõdéssel távozott, hogy kormányaik és népeik az Egyesült Nemzetek többi tagjával együtt biztosítják az igazságos és tartós béke létrejöttét.

II

A KÜLÜGYMINISZTEREK TANÁCSÁNAK MEGALAKÍTÁSA

A) A konferencia megállapodott abban, hogy megalakítják az öt vezetõ hatalmat képviselõ Külügyminiszterek Tanácsát azzal a céllal, hogy az folytassa a békés rendezéshez szükséges elõkészítõ munkálatokat, és megtárgyalja azokat az egyéb kérdéseket, amelyeket a tanácsban részt vevõ kormányok megállapodása alapján alkalmanként a tanács elé utalnak.
A Külügyminiszterek Tanácsának megalakítására vonatkozó egyezmény szövege a következõ:
1. Tanácsot kell alakítani az Egyesült Királyság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Kína, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztereinek részvételével.
2a) A tanács rendes körülmények között Londonban ülésezik, ahol a tanács által felállítandó Egyesített Titkárság állandó székhelye lesz. Mindegyik külügyminisztert magas rangú helyettes kíséri, aki a külügyminiszter távollétében a munka folytatásához kellõ felhatalmazással rendelkezik, továbbá a szaktanácsadóknak egy kisebb csoportja.
b) A tanács elsõ ülése Londonban lesz, legkésõbb 1945. szeptember 1-én. Az üléseket közös megegyezés alapján más fõvárosokban is tarthatják, esetenkénti megállapodás szerint.
3a) Azonnali és fontos feladata lesz a tanácsnak, hogy az Egyesült Nemzetek elé terjesztés végett összeállítsa az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal kötendõ békeszerzõdéseket, és javaslatokat dolgozzon ki az európai háború befejezésével kapcsolatban felmerült megoldatlan területi kérdések rendezésére. A tanács feladata lesz a németországi békés rendezés elõkészítése azzal a céllal, hogy a megfelelõ dokumentumot majd elfogadja Németország erre alkalmas kormánya, mihelyt ilyen kormány megalakul.
b) E feladatok mindegyikének megoldásakor a tanács azoknak az államoknak a képviselõibõl áll majd, amelyek az adott feladat esetében érintett ellenséges államnak diktált kapituláció rendelkezéseit aláírták. Az Olaszországgal való békés rendezés kérdésének tárgyalásakor Franciaország az olaszországi kapituláció aláírójának tekintendõ. Más tagokat akkor hívnak meg a tanácsban való részvételre, amikor õket közvetlenül érintõ kérdéseket tárgyalnak.
c) Más ügyeket alkalmanként bíznak a tanácsra azoknak a kormányoknak a megállapodása alapján, amelyek tagjai a tanácsnak.
4.a) Amikor a tanács olyan kérdést tárgyal, amelyben valamely, a tanácsban nem képviselt állam van közvetlenül érdekelve, ez az állam meghívást kap arra, hogy küldje el képviselõit ennek a kérdésnek a tárgyalásában és tanulmányozásában való részvételre.
b) A tanács az adott, megvizsgálandó kérdés jellegétõl függõen határozhatja meg munkarendjét. Bizonyos esetekben a kérdést elõzetesen a saját kebelében is megtárgyalhatja, más érdekelt államok bevonása elõtt. Más esetekben a tanács hivatalos konferenciára hívhatja meg azokat az államokat, amelyek valamely adott probléma megoldásában leginkább érdekeltek.
B) A konferencia határozatának megfelelõen a három kormány mindegyike azonos felhívást küldött Kína és Franciaország kormányának, hogy fogadják el ezt a szöveget, és csatlakozzanak a tanács megalakításához.
C) A Külügyminiszterek Tanácsának az e szövegben megnevezett speciális célokból való megalakítása nem mond majd ellent a krími konferencián kötött ama megállapodásnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Egyesült Királyság külügyminisztereinek idõszakos konzultációkat kell tartaniuk.
D) A konferencia a Külügyminiszterek Tanácsának megalakítására vonatkozó megállapodás fényében megvizsgálta az Európai Tanácskozó Bizottság helyzetét is. Megelégedéssel konstatálta, hogy a bizottság sikeresen oldotta meg fõ feladatait, elõterjesztve ajánlásait Németország feltétel nélküli kapitulációjára, Németország és Ausztria megszállási övezeteire és az ezekben az országokban létrehozandó szövetséges ellenõrzõ mechanizmusra vonatkozólag. A konferencia megállapította, hogy a szövetségesek Németország és Ausztria ellenõrzésével kapcsolatos politikájának koordinálását célzó további, részletes jellegû munka a jövõben a berlini Ellenõrzõ Tanács és a bécsi Szövetséges Bizottság hatáskörébe fog tartozni. Ennek megfelelõen a konferencia az Európai Tanácskozó Bizottság feloszlatását ajánlja.

III

NÉMETORSZÁGRÓL

A szövetséges hadseregek megszállva tartják egész Németországot, és a német nép bûnhõdik már azokért a szörnyû bûntettekért, amelyeket azoknak a vezetése alatt követett el, akiknek a sikerek idején nyíltan helyeselt és vakon engedelmeskedett.
A konferencia megállapodott annak a koordinált politikának politikai és gazdasági alapelveiben, amelyet a szövetségesek a legyõzött Németországgal szemben a szövetséges ellenõrzés idõszakában követnek.
E megállapodás célja a Németországról szóló krími nyilatkozat teljesítése. A német militarizmust és nácizmust gyökerestõl kiirtják, és a szövetségesek, egymással egyetértésben, most és a jövõben, más olyan intézkedéseket is foganatosítanak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne fenyegesse szomszédait vagy a világbékét.
A szövetségeseknek nem áll szándékukban megsemmisíteni vagy rabságba vetni a német népet. A szövetségesek lehetõséget akarnak adni a német népnek arra, hogy felkészülhessen életének demokratikus és békés alapon való majdani újjászervezésére. A német népnek, ha saját erõfeszítései szüntelenül e cél elérésére irányulnak, majd lehetõsége nyílik arra, hogy idõvel helyet kapjon a világ szabad és békés népei között.
A megállapodás szövege a következõ:

A NÉMETORSZÁGGAL VALÓ BÁNÁSMÓDBAN A KEZDETI ELLENÕRZÉSI IDÕSZAKBAN KÖVETENDÕ POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI ALAPELVEK

A) Politikai alapelvek

1. A németországi ellenõrzési mechanizmusról szóló egyezmény szerint Németországban a legfõbb hatalmat a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Francia Köztársaság fegyveres erõinek fõparancsnokai fogják gyakorolni, mindegyik a saját megszállási övezetében, saját kormányának instrukciói szerint; az egész Németországot érintõ kérdésekben közösen, mint az Ellenõrzõ Tanács tagjai gyakorolják a hatalmat.
2. Amennyire ez gyakorlatilag megvalósítható, a német lakossággal szemben egész Németországban egységes bánásmódot kell alkalmazni.
3. Németország megszállásának az Ellenõrzõ Tanács által követendõ céljai a következõk:
I. Németország teljes leszerelése és demilitarizálása, valamint a haditermelésre felhasználható egész német ipar likvidálása vagy ellenõrzése. Ebbõl a célból:
a) Németország egész szárazföldi, tengeri és légi haderejét, az SS, az SA, az SD és a Gestapo összes szervezeteivel, törzseivel és intézményeivel együtt, beleértve a vezérkart, a tisztikart, a tartalékos állományt, a katonai tanintézeteket, a háborús veteránok szervezeteit és minden más katonai és félkatonai szervezetet, a Németország katonai hagyományainak ápolására hivatott klubjaikkal és egyesületeikkel együtt, teljesen és véglegesen fel kell számolni; örökre meg kell akadályozni a német militarizmus és nácizmus újjáéledését vagy újjászervezését;

b) minden fegyvert, lõszert és hadieszközt, valamint minden, gyártásukra szolgáló specializált eszközt a szövetségesek rendelkezésére kell bocsátani, vagy meg kell semmisíteni. Bármiféle repülõgép és mindenfajta fegyver, lõszer és hadieszköz birtoklását és gyártását meg kell akadályozni.
II. A német népet meg kell gyõzni arról, hogy totális katonai vereséget szenvedett, és hogy nem kerülheti el a felelõsséget azért, amit magára vont, mivel saját kíméletlen hadviselése és a nácik fanatikus ellenállása rombolta szét a német gazdaságot és tette elkerülhetetlenné a káoszt és a szenvedéseket.
III. Meg kell semmisíteni a nemzetiszocialista pártot, annak fiókjait és az ellenõrzése alatt álló szervezeteket, fel kell oszlatni valamennyi náci intézményt, gondoskodni kell arról, hogy azok semmiféle formában újjá ne születhessenek, és elejét kell venni minden náci és militárista tevékenységnek vagy propagandának.
IV. Fel kell készülni a német politikai élet demokratikus alapon való végleges újjászervezésére és Németországnak a nemzetközi életben való békés közremûködésére.
4. Minden náci törvényt, amely alapul szolgált a hitlerista rezsimnek, vagy faj, vallás, illetve politikai meggyõzõdés alapján diszkriminációt vezetett be, hatályon kívül kell helyezni. Bármiféle ilyen jogi, közigazgatási vagy egyéb diszkrimináció megengedhetetlen.
5. A háborús bûnösöket és azokat, akik részt vettek atrocitásokkal vagy háborús bûntettekkel járó vagy ilyeneket eredményezõ náci intézkedések tervezésében és végrehajtásában, le kell tartóztatni, és bíróság elé kell állítani. A náci vezetõket, a nácik befolyásos pártolóit és a náci intézmények és szervezetek vezetõit, valamint minden olyan személyt, aki a megszállás és annak céljai szempontjából veszélyes lehet, le kell tartóztatni és internálni kell.
6. A náci párt minden olyan tagját, aki nem csupán névleges tagságával vett részt a párt tevékenységében, és minden más olyan személyt, aki ellenségesen viseltetik a szövetségesek céljaival szemben, hivatalos vagy félhivatalos tisztségébõl, illetve fontosabb magánvállalatnál betöltött felelõs pozíciójáról el kell távolítani. Helyükbe olyan személyeket kell állítani, akik politikai és erkölcsi tulajdonságaiknál fogva alkalmasaknak látszanak arra, hogy Németországban elõsegítsék a valóban demokratikus intézmények kifejlesztését.
7. Németországban a közoktatást ellenõrzés alá kell helyezni, hogy biztosítva legyen a náci és militarista doktrínák teljes kirekesztése, és lehetõvé váljék a demokratikus eszmék térhódítása.
8. A bírósági rendszert átszervezik a demokratikus igazságszolgáltatás elvei szerint, amely a törvényességen és valamennyi állampolgár fajra, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélküli egyenjogúságán alapszik.
9. Németország közigazgatását a politikai berendezés decentralizáltságára és a helyi szervek felelõsségérzetének növelésére kell alapozni. Ebbõl a célból:
I. Egész Németországban visszaállítják a helyi önkormányzatot demokratikus elvek szerint, részben választott tanácsok útján, olyan gyorsan, ahogy az a katonai biztonsággal és a katonai megszállás céljaival összeegyeztethetõ.
II. Egész Németországban engedélyezni és ösztönözni kell a demokratikus politikai pártokat, biztosítva számukra a gyûlések összehívásának és a nyilvános viták rendezésének jogát.
III. A képviselet és a választás elvei érvényesítendõk a kerületi, tartományi igazgatásban és a landok igazgatásában olyan gyorsan, ahogy ezt ezeknek az elveknek a helyi önkormányzatban való sikeres alkalmazása indokolttá teszi.
IV. Egyelõre nem alakul semmiféle központi német kormány. Mindamellett létrejön néhány, lényegbevágóan fontos központi német közigazgatási szerv, élükön államtitkárral, mégpedig pénzügyi, közlekedési, hírközlõ, külkereskedelmi és ipari téren. Ezek a szervek az Ellenõrzõ Tanács irányítása alatt fognak mûködni.
10. A katonai biztonság követelményeinek szem elõtt tartásával engedélyezni kell majd a szólás-, a sajtó- és a vallásszabadságot, s tiszteletben kell tartani a vallási intézményeket. Meg kell engedni a szabad szakszervezetek megalakítását, ugyancsak a katonai biztonság követelményeinek szem elõtt tartásával.

B) Gazdasági alapelvek

II. A német katonai potenciál megsemmisítése céljából be kell tiltani és meg kell akadályozni a fegyvergyártást, a hadi felszerelés és a hadieszközök gyártását, valamint mindenfajta repülõgép és tengeri hajó gyártását. A fémek, a vegyianyagok gyártását és a gépgyártást, valamint a hadigazdasághoz közvetlenül szükséges más termékek gyártását szigorúan ellenõrizni és korlátozni kell, a németországi háború utáni békés szükségletek ama jóváhagyott színvonalának megfelelõen, amely biztosítja a 15. pontban kifejtett célok elérését. Az engedélyezendõ iparhoz nem szükséges termelési kapacitást vagy el kell szállítani a Szövetségközi Jóvátételi Bizottság által ajánlott és az érdekelt kormányok által jóváhagyott jóvátételi terv szerint, vagy pedig, ha nem kerül elszállításra, meg kell semmisíteni.
12. A német gazdaságot a gyakorlatilag lehetséges legrövidebb idõn belül decentralizálni kell a gazdasági erõk ama túlzott koncentrációjának megszüntetése céljából, amely ma fõleg kartellek, szindikátusok, trösztök és más monopolista egyesülések formájában áll fenn.
13. Németország gazdaságának szervezése során a fõ figyelmet a mezõgazdaságnak és a belsõ szükségleteket kielégítõ békés iparnak a fejlesztésére kell fordítani.
14. Németország a megszállás idõszakában egységes gazdasági egésznek tekintendõ. Ebbõl a célból közösen kialakított politikát kell folytatni:
a) a bányászat és a feldolgozó ipar termelése és termékeinek elosztása terén;
b) a mezõgazdaság, az erdõgazdaság és a halászat terén;
c) a bérek, az árak és a jegyrendszer terén;
d) a Németország egészére vonatkozó behozatali és kiviteli program terén;
e) a pénz- és bankrendszer, az országos adók és a vámok terén;
f) a jóvátétel terén és a hadiipari potenciál felszámolásában;
g) a közlekedés és a hírközlés területén.
E politika végrehajtása során szükség szerint figyelembe kell venni a különbözõ helyi feltételeket.
15. A német gazdaság szövetséges ellenõrzés alá helyezendõ, de csakis a szükséges kereteken belül:
a) az ipari leszerelés és demilitarizálás programjának végrehajtása a jóvátétel és az engedélyezett export és import céljából;
b) azon áruk termelésének és azon szolgáltatásoknak a biztosítása céljából, amelyek a németországi megszálló erõk és az áttelepültek szükségleteinek kielégítését szolgálják, és fontosak az európai országok átlagos életszínvonalát meg nem haladó németországi átlagos életszínvonal fenntartásához (európai országokon az Egyesült Királyság és a Szovjetunió kivételével valamennyi európai ország értendõ);
c) abból a célból, hogy az Ellenõrzõ Tanács által megállapított módon biztosítsák a legfontosabb termékek egyenlõ elosztását a különbözõ övezetek között, s így egész Németországban kiegyensúlyozott gazdaságot hozzanak létre és csökkentsék a szükséges importot;
d) a német ipar ellenõrzése, továbbá minden gazdasági és pénzügyi nemzetközi tranzakció ellenõrzése céljából, hogy így meg lehessen akadályozni Németország katonai potenciáljának fejlõdését, és meg lehessen oldani az itt megnevezett egyéb feladatokat;
e) minden olyan német közületi vagy magánkézben levõ tudományos, kutató és kísérleti intézmény, laboratórium stb. ellenõrzése céljából, amely kapcsolatban áll a gazdasági tevékenységgel.
16. Az Ellenõrzõ Tanács által megállapított gazdasági ellenõrzés bevezetésére és fenntartására német közigazgatási apparátust kell létrehozni, és a gyakorlati lehetõségekhez képest teljesen a német hatóságokra kell bízni ennek az apparátusnak az irányítását és létrejöttének bejelentését. A német néppel meg kell értetni, hogy ezért az igazgatásért és ennek bármilyen kudarcáért teljes mértékben reá hárul a felelõsség. Minden olyan német hatóságot, amely ellentétbe kerül a megszállás céljaival, be fognak tiltani.
17. Haladéktalanul intézkedéseket kell foganatosítani:
a) a közlekedés szükséges mértékû helyreállítása céljából;
b) a széntermelés növelése céljából;
c) a mezõgazdasági termelés maximális növelése céljából és
d) a lakóházak és a közüzemek sürgõs helyreállítása céljából.
18. Az Ellenõrzõ Tanácsnak meg kell tennie a szükséges lépéseket az olyan külföldi német aktívák ellenõrzés alá vétele és sorsának eldöntése végett, amelyek még nem kerültek a Németország elleni háborúban részt vett Egyesült Nemzetek ellenõrzése alá.
19. A jóvátétel kifizetése után a német népnek elegendõ erõforrásokkal kell még rendelkeznie ahhoz, hogy külsõ segítség nélkül fenntarthassa magát. Németország gazdasági tervének összeállításakor biztosítani kell a németországi Ellenõrzõ Tanács által jóváhagyott importhoz szükséges eszközöket. A folyó termelés termékeinek és az árukészleteknek az exportjából származó bevételt elsõsorban ennek az importnak a kifizetésére kell fordítani.
A fenti rendelkezés nem vonatkozik a német jóvátételrõl szóló egyezmény 4/a) és 4/b) pontjában említett berendezésekre és termékekre.

IV

A NÉMETORSZÁG ÁLTAL TELJESÍTENDŐ JÓVÁTÉTEL

A krími konferencia ama döntésének megfelelõen, hogy Németországgal a lehetõ legnagyobb mértékben meg kell téríttetni az általa az Egyesült Nemzeteknek okozott károkat és szenvedéseket, s hogy a német népnek ezért viselnie kell a felelõsséget, a jóvátételre vonatkozólag a következõ egyezmény született:
1 . A Szovjetunió jóvátételi igényeit a Szovjetunió által megszállt németországi övezetbõl történõ elszállításokkal, valamint a megfelelõ külföldi német befektetésekbõl elégítik ki.
2. A Szovjetunió a saját jóvátételi részébõl kielégíti Lengyelország jóvátételi igényeit.
3. Az Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak és a jóvátételre jogosult többi országnak a jóvátételi igényeit a nyugati övezetekbõl és a megfelelõ külföldi német befektetésekbõl elégítik ki.
4. A Szovjetunió a saját megszállási övezetébõl kapott jóvátétel kiegészítéseként a nyugati övezetekbõl is kap jóvátételt:
a) 15 százalékát a német békegazdaság számára nem szükséges és Németország nyugati övezeteibõl elszállítandó, felhasználásra alkalmas és komplett ipari, elsõsorban kohászati, vegyipari és gépipari berendezéseknek, azonos értékû élelmiszer, szén, hamuzsír, horgany, fa, agyagkészítmények, ásványolaj-termékek és közös megegyezéssel megállapított más anyagféleségek fejében.
b) 10 százalékát a német békegazdaság számára nem szükséges és a nyugati övezetekbõl elszállítandó ipari berendezéseknek oly módon, hogy ezt a szovjet kormánynak jóvátétel címén, fizetés vagy bármilyen más ellenszolgáltatás nélkül adják át.
A fenti a) és b) pontokban körülírt berendezés-elszállítás egyidejûleg történik.
5. A nyugati övezetekbõl jóvátétel címén elszállítandó berendezések mennyiségét mától számítva legkésõbb hat hónapon belül kell meghatározni.
6. Az ipari berendezések elszállítását, amilyen hamar csak lehet, meg kell kezdeni, és az 5. pontban említett döntéstõl számítva két éven belül be kell fejezni. A 4/a) pontban körülírt termékek szállítását, amilyen hamar csak lehet, meg kell kezdeni, s ezt a Szovjetunió közös megegyezéssel megállapított tételekben fogja teljesíteni, az említett idõponttól számított 5 év folyamán. A német békegazdaság számára nem szükséges és így jóvátételbe kerülõ ipari berendezések mennyiségét és jellegét az Ellenõrzõ Tanács fogja meghatározni, a Szövetségi Jóvátételi Bizottság által elfogadott politikának megfelelõen, Franciaország bevonásával, de a végleges döntést azoknak az övezeteknek a parancsnokai hozzák, amelyekbõl a berendezést elszállítják.
7. Az elszállítandó berendezések teljes mennyiségének meghatározásáig elõlegképpen elszállíthatók olyan berendezések, amelyekrõl megállapítják, hogy a 6. pont utolsó mondatában körülírt eljárás szerint elszállítandók.
8. A szovjet kormány jóvátétel címén nem támaszt semmiféle igényt a Németország nyugati megszállási övezeteiben levõ német vállalatok részvényeire, sem pedig a bármely más országban levõ külföldi német aktívákra, kivéve a 9. pontban felsorolt országokat.
9. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormánya jóvátétel címén nem támaszt semmiféle igényt a Németország keleti megszállási övezetében levõ német vállalatok részvényeire, sem pedig a Bulgáriában, Finnországban, Magyarországon, Romániában és Kelet-Ausztriában levõ külföldi német aktívákra.
10. A szovjet kormány nem tart igényt a szövetséges csapatok által Németországban zsákmányolt aranyra.

V

A NÉMET HADIFLOTTA ÉS KERESKEDELMI HAJÓK

A konferencia elvileg megegyezett a kapitulált német flotta és kereskedelmi hajók felhasználására és az azokkal való rendelkezésre vonatkozó intézkedéseket illetõen. Úgy döntött, hogy a három kormány szakértõket nevez ki, akik közösen kidolgozzák az összehangolt elvek megvalósításának részletes terveit. Az ezt követõ közös nyilatkozatot a három kormány megfelelõ idõben egyidejûleg teszi majd közzé.

VI

KÖNIGSBERG VÁROS ÉS KÖZVETLEN KÖRNYÉKE

A konferencia megvizsgálta a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy addig is, amíg a békés rendezés során végleges döntés nem születik a területi kérdésekben, a Szovjetunió nyugati határainak balti-tengeri szakasza a Danzigi-öböl keleti partján fekvõ ponttól kelet felé - Braunsbergtõl és Goldaptól északra - Litvánia, a Lengyel Köztársaság és Kelet-Poroszország határainak találkozásáig húzódjon.
A konferencia elvben elfogadta a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy adják át a Szovjetuniónak Königsberget és közvetlen környékét a fenti leírás szerint. A pontos határvonalat mindamellett szakértõknek kell megvizsgálniuk.
Az Egyesült Államok elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnöke kijelentette, hogy a konferenciának ezt a javaslatát támogatni fogják a küszöbönálló békés rendezés során.

VII

A HÁBORÚS BŰNÖSÖKRŐL

A három kormány foglalkozott azokkal a tárgyalásokkal, amelyeket az utóbbi hetekben Londonban a brit, az amerikai, a szovjet és a francia képviselõk folytattak, hogy megegyezés jöjjön létre az olyan háborús fõbûnösök fölötti ítélkezés módszereit illetõen, akiknek a bûncselekményei az 1943. októberi Moszkvai Nyilatkozat szerint nem valamely meghatározott földrajzi helyhez kapcsolódnak. A három kormány megerõsíti azt a szándékát, hogy ezeket a bûnösöket egy hamarosan összeülõ és igazságos bíróság elé állítsák. Azt remélik, hogy a londoni tárgyalásokat hamarosan ebbõl a célból kötött megállapodás koronázza majd, és nagyon fontosnak tartják, hogy minél elõbb megkezdõdjön e háborús fõbûnösök pere. A vádlottak elsõ névsorát ez év szeptember 1-e elõtt közzéteszik.

VIII

AUSZTRIÁRÓL

A konferencia tanulmányozta a szovjet kormány javaslatát az ideiglenes osztrák kormány illetékességének egész Ausztriára való kiterjesztésérõl.
A három kormány megegyezett abban, hogy készek tanulmányozni ezt a kérdést, miután a brit és az amerikai csapatok bevonultak Bécsbe.

IX

LENGYELORSZÁGRÓL

A konferencia megvizsgálta az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormányra és a Lengyelország nyugati határaira vonatkozó kérdéseket.
Az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormányra vonatkozólag a következõ nyilatkozatban fogalmazta meg álláspontját:
A) Megelégedéssel vettük tudomásul a lengyelországi és a külföldi lengyelek képviselõi között létrejött megegyezést, amely lehetõvé tette, hogy a krími konferencia döntéseinek megfelelõen megalakítsák az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormányt, amelyet a három hatalom elismert. Minthogy a brit kormány és az Egyesült Államok kormánya felvette a diplomáciai kapcsolatokat az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánnyal, ennek következtében megszûnt a többé nem létezõ egykori londoni lengyel kormány elismerése.
Az Egyesült Államok kormánya és Nagy-Britannia kormánya megtették a szükséges intézkedéseket avégett, hogy megvédjék az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánynak mint a lengyel állam elismert kormányának érdekeit a lengyel állam minden olyan vagyonát illetõen, amely a területükön és ellenõrzésük alatt van, függetlenül e vagyon formájától.
Intézkedéseket foganatosítottak továbbá annak érdekében, hogy ez a vagyon valamilyen harmadik fél kezére ne kerülhessen. Az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánynak minden lehetõsége meglesz arra, hogy a szokásos jogi eljárás útján visszaszerezze a lengyel állam minden olyan vagyonát, amelyet esetleg törvénytelenül elidegenítettek.
A három kormány segítséget kíván nyújtani az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánynak annak megkönnyítésében, hogy - mihelyt ez gyakorlatilag lehetséges - visszatérhessenek Lengyelországba mindazok a lengyelek, akik külföldön tartózkodnak és haza kívánnak térni, beleértve a lengyel fegyveres erõk és a kereskedelmi flotta tagjait is. Elvárják, hogy a hazájukba visszatérõ lengyeleknek megadják mindazokat a személyi és vagyoni jogokat, amelyek minden lengyel állampolgárt megilletnek.
A három hatalom figyelembe veszi, hogy az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormány a krími konferencia határozatainak megfelelõen kész minél elõbb az általános választójog alapján, titkos szavazással megtartani a szabad és minden megkötés nélküli választásokat, amelyekben minden demokratikus és antifasiszta pártnak joga lesz részt venni és jelölteket állítani, s kész lehetõvé tenni a szövetséges sajtó képviselõinek, hogy teljesen szabadon tájékoztassák a világot a választások elõtti és alatti lengyelországi események menetérõl.
B) Lengyelország nyugati határaira vonatkozólag a következõ egyezmény jött létre:
A krími konferencián a Lengyelországot illetõen kötött megállapodás szerint a három kormányfõ meghallgatta az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormány véleményét az északon és nyugaton Lengyelországnak átadandó területekrõl. A konferencia fogadta a Krajowa Rada Narodowa elnökét és az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormány tagjait, akik teljes mértékben kifejtették álláspontjukat. A három kormányfõ megerõsítette azt a véleményét, hogy Lengyelország nyugati határának végleges meghatározását a békekonferenciáig el kell halasztani.
A három kormányfõ megegyezett abban, hogy Lengyelország nyugati határának végleges meghatározásáig azok az egykori német területek, amelyek a Balti-tengertõl, SwinemündétõI valamivel nyugatabbra kezdõdõ és innen az Odera-folyó mentén a nyugati Neisse-folyó beömléséig, majd a nyugati Neisse mentén a csehszlovák határig húzódó vonaltól keletre fekszenek, beleértve Kelet-Poroszországnak azt a részét, amely nem került a berlini konferencia döntése alapján a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének igazgatása alá, és beleértve Danzig egykori szabad város területét is, a lengyel állam igazgatása alá helyezendõk, és így nem tekintendõk a németországi szovjet megszállási övezet részének.

X

A BÉKESZERZÕDÉSEK MEGKÖTÉSÉRŐL ÉS AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETÉBE VALÓ FELVÉTELRŐL

A konferencia úgy döntött, hogy a következõ nyilatkozattal meghatározza egységes politikáját az európai háború gyõzelmes befejezése utáni tartós béke feltételeinek mielõbbi megteremtése céljából:
A három kormány kívánatosnak tartja, hogy Olaszország, Bulgária, Finnország, Magyarország és Románia rendezetlen helyzetének a békeszerzõdések megkötésével véget vessenek. Bizonyosak abban, hogy a többi érdekelt szövetséges kormány is egyetért álláspontjukkal.
A maga részérõl a három kormány az olaszországi békeszerzõdés elõkészítését mint elsõrendû feladatot belevette azok közé a sürgõs és fontos feladatok közé, amelyeket a Külügyminiszterek Tanácsának meg kell tárgyalnia. Olaszország a tengelyhatalmak közül elsõként szakított Németországgal és érdemlegesen hozzájárult annak leveréséhez, most pedig csatlakozott a szövetségesekhez a Japán elleni harcban. Olaszország maga rázta le a fasiszta rezsimet, és jelentõs lépéseket tett a demokratikus közigazgatás és intézmények helyreállítása útján. Az elismert demokratikus olasz kormánnyal való ilyen békeszerzõdés megkötése lehetõvé teszi a három kormánynak, hogy óhajuknak megfelelõen támogassák Olaszország kérelmét az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai sorába való felvétel iránt.
A három kormány úgyszintén a Külügyminiszterek Tanácsának feladatává teszi, hogy készítse elõ a békeszerzddéseket Bulgária, Finnország, Magyarország és Románia számára. A békeszerzõdések megkötése ezen államok elismert demokratikus kormányaival módot nyújt a három kormánynak arra is, hogy támogassák kérelmüket az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai sorába való felvétel iránt. A három kormány, külön-külön, kész a legközelebbi jövõben az akkori viszonyok szem elõtt tartásával megvizsgálni, hogyan tudná a lehetõségekhez képest felvenni a diplomáciai kapcsolatokat Finnországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal, még a velük való békeszerzõdés megkötése elõtt.
A három kormány nem kételkedik abban, hogy az európai háború befejezésének eredményeképpen megváltozott körülmények között a szövetséges sajtó képviselõi teljesen szabadon tájékoztathatják majd a világot a romániai, bulgáriai, magyarszági [sic!]és finnországi eseményekrõl.
Ami más államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét illeti, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 4. cikkelye megállapítja:
"1. Az Egyesült Nemzetek tagja lehet minden más békeszeretõ állam, amely a jelen Alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja, és a szervezet megítélése szerint e kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó.
2. Államoknak az Egyesült Nemzetek tagjai közé való felvétele a Biztonsági Tanács ajánlására a közgyûlés határozatával történik."
A három kormány a maga részérõl támogatni fogja azoknak az államoknak a tagfelvételi kérelmét, amelyek a háborúban semlegesek maradtak, és a fenti feltételeknek megfelelnek.
A három kormány ugyanakkor kötelességének tartja leszögezni, hogy a maga részérõl nem fogja támogatni a jelenlegi spanyol kormány tagfelvételi kérelmét, mivel az a tengelyhatalmak támogatásával alakult, és keletkezése, jellege, tevékenysége és az agresszor államokkal való szoros kapcsolata folytán nem rendelkezik a tagsághoz szükséges tulajdonságokkal.

XI

A GYÁMSÁG ALATT ÁLLÓ TERÜLETEKRŐL

A konferencia megtárgyalta a szovjet kormány javaslatát a gyámság alatt álló területekrol, ahogy ezeket a krími konferencia határozata és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya definiálta.
Véleménycsere után úgy döntöttek, hogy a volt olasz gyarmatterületek kérdése olyan kérdés, amelyet az olaszországi békeszerzõdés elõkészítése kapcsán kell megoldani, s hogy az olasz gyarmatterületek kérdését szeptemberben a Külügyminiszterek Tanácsa vizsgálja majd meg.

XII

A ROMÁNIAI, A BULGÁRIAI ÉS A MAGYARORSZÁGI SZÖVETSÉGES ELLENÕRZÕ BIZOTTSÁG MUNKARENDJÉNEK FELÜLVIZSGÁLÁSÁRÓL

A három kormány tudomásul vette, hogy a romániai, a bulgáriai és a magyarországi Szövetséges Ellenõrzõ Bizottságban a szovjet képviselõk az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat képviselõ kollégáiknak olyan javaslatokat nyújtottak át, amelyek az európai hadi cselekmények befejezõdésére való tekintettel az Ellenõrzõ Bizottságok munkájának javítását célozzák.
A három kormány megegyezett abban, hogy felülvizsgálják az ezekben az országokban mûködõ Szövetséges Ellenõrzõ Bizottságok munkarendjét, figyelembe véve annak a három kormánynak az érdekeit és felelõsségét, amelyek közösen szabták meg az illetõ országok fegyverszüneti feltételeit, és alapul véve az összeegyeztetett javaslatokat.

XIII

A NÉMET LAKOSSÁG RENDEZETT ÁTTELEPÍTÉSE

A konferencia a következõ megállapodásra jutott a németeknek Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról való kitelepítését illetõen:
A három kormány, miután megvizsgálta a kérdés minden oldalát, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságot vagy annak egy részét át kell telepíteni Németországba. Egyetértenek abban, hogy mindenfajta áttelepítésnek, amelyre ténylegesen sor kerül, szervezetten és humánus módon kell végbemennie. Mivel nagy számú németnek Németországba való érkezése növeli a megszálló hatóságokra amúgy is nehezedõ terheket, a három kormány úgy véli, hogy mindenekelõtt a németországi Ellenõrzõ Tanácsnak kell tanulmányoznia ezt a problémát, különös figyelemmel arra, hogy ezeket a németeket arányosan osszák el valamennyi megszállási övezet között. Az Ellenõrzõ Tanácsban mûködõ képviselõiknek azt az utasítást adják, hogy lehetõleg minél elõbb tájékoztassák kormányukat arról, hogy az említett lakosság milyen számban érkezett máris Németországba Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról, s hogy tegyenek javaslatot arra, mikor és milyen ütemben folytatódjék a továbbiakban a lakosság áttelepítése, figyelembe véve a Németországban fennálló helyzetet.
Ezzel egyidejûleg a csehszlovák kormányt, a lengyel ideiglenes kormányt és a magyarországi Szövetséges Ellenõrzõ Bizottságot tájékoztatják majd a fentiekrõl, és azt javasolják nekik, hogy tartózkodjanak a német lakosság további kiutasításától, amíg az illetõ kormányok meg nem vizsgálják az Ellenõrzõ Tanácsban részt vevõ képviselõik jelentését.

XIV

KATONAI KÉRDÉSEKBEN FOLYTATOTT TÁRGYALÁSOK

A konferencia idején a három kormány vezérkari fõnökei tárgyalásokat folytattak mindannyiukat érdeklõ katonai kérdésekrõl.

XV

A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia részérõl a konferencián részt vevõ küldöttségek névsora.


I. Sztálin
Harry Truman
C. R. Attlee


Dátum: June 4th 2008
Szerző: polgarinfo
Pontok:
Weboldal címe: POTSDAM
Olvasás: 1654
Nyelv: hungarian

  

[ Ismertetők | Új megjegyzés ]

Potsdami konferencia zárónyilatkozata
Írta: Dátum: 2017-05-14 07:58:51
Osztályozás:



Potsdami konferencia zárónyilatkozata
Írta: Dátum: 2012-02-24 22:35:13
Osztályozás:



Potsdami konferencia zárónyilatkozata
Írta: Dátum: 2012-02-23 18:37:07
Osztályozás:




RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio