FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.

Budavár bevétele 1849. május 21.

Komárom 1849. április 26-ai felmentése után a magyar hadvezetésnek döntenie kellett arról, hogy merre folytassa tovább a hadműveleteket. Görgei a Duna jobb partján, Bayer József ezredes, a vezérkari főnök pedig a bal parton, Pozsony irányába akarta tovább támadni. Velük szemben Klapka György vezérőrnagy, a tavaszi hadjárat tervének egyik kidolgozója Buda ostromát indítványozta.
Klapka három fő érvet sorakoztatott fel. Az első az volt, hogy a magyar fősereg a Buda alatt hagyott erők nélkül nem elég erős egy újabb támadásra. Másodszor azzal érvelt, hogy amíg Buda osztrák kézen van, sem a Duna vonalát, a legfontosabb vízi közlekedési utat, sem pedig a Dunán átvezető egyetlen állandó hidat, a Lánchidat nem használhatja a magyar sereg. Ez utóbbi komoly fennakadásokat okozhat az utánpótlás szállításában. Emellett Klapka kérte Görgeit, engedjen Kossuth kívánságának, „nehogy az új baráti frigy újra felbomoljon”. (Kossuth ugyanis Gödöllőn összetegeződött Görgeivel. Sőt a Grassalkovich-kastélyban Kossuth az egész birtokot Görgei tábornoknak ajánlotta fel. Görgei ezt visszautasította.)



Más kérdés, hogy mind Klapka, mind Kossuth már az ostrom elhatározásakor mindent megtettek annak érdekében: ha a döntés rossznak bizonyulna, ne őket terhelje a felelősség. Görgei felkérte Klapkát, hogy utazzon Debrecenbe, s ott vegye át helyetteseként a hadügyminiszteri tárcát. Klapka Budapesten áthaladva megszemlélte a várat. Majd három levélben is figyelmeztette Görgeit az ostrom várható nehézségeire. Ám arra is ügyelt, hogy Görgei ezeket csak akkor kapja meg, amikor hadseregével Buda alá ér. Kossuth pedig nagy derűlátással úgy vélte, hogy Aulich Lajos tábornok hadtestének egy része is elegendő lett volna a vár elfoglalására. E véleményét aztán szemrehányások kíséretében Görgeivel is közölte. Persze Kossuth nem volt soha katona.



Görgei május 4-én egy hadifogoly tiszt, Adalbert Steffan vértes főhadnagy útján megadásra szólította fel Hentzit, s becsületes hadifogságot kínált cserébe. Levelében csípős megjegyzéseket tett „az úgynevezett budai várra”. Amelynek védelme igazi donquijotei feladat. Egyben közölte, hogy Pest felől nem fogja ostromolni a Várat, s hozzátette: ha Hentzi ennek ellenére lövetné, Pestet vagy szétrombolná a Lánchidat, a vár bevétele után az őrség nem számíthat kegyelemre. Hentzi hasonlóan csípős stílusban közölte, hogy Buda 1849 januárjában, Görgei gyors elvonulása idején még tényleg nem volt erősség, de az óta azzá alakították át, "melynek szerencséje lesz Önnek a leghatározottabban ellenállni". Felszólította Görgeit, hogy hagyjon fel a Vár lövetésével, mert kénytelen lesz Pestet hatalmas ágyútűzzel támadni.



Maga Görgei május 6-án Kossuth Lajoshoz írott levelében úgy vélte: „a vár bevétele csak úgy sikerülhet legrövidebb idő alatt, legkevesebb emberveszteség mellett, ha a vízi gépeket Pest részéről bombák és granátok s röppentyűk által összeromboljuk. Minek következtében a víz hiánya enge- dékenyebbé tehetné az ellenséget - átallottam volna ugyan ezt legelőre javasolni, Pest városa bombáztatásától tartván, de minthogy az esküszegő Hentzi tábornok minden ok nélkül úgyis már bombáztatja a szép várost, a kár ugyanegy, a jó eredmény ellenben biztosabban várható, ha Pest részéről is ostromoljuk.”



Sajnos a cikk rövidsége miatt nem áll módomban az ostromot részletesen ismertetni. A végső roham május 21-én hajnali 3 órakor indult meg. Nem magát a sikeres rohamot szeretném leírni. Hanem a Honvédségben szolgálók lelkiállapotát. Az I. hadtest főhadiszállásán Nagysándor József vezérőrnagy adott vacsorát. Ott volt Sulcz Bódog alezredes, akit már ekkor Bátorinak neveztek hihetetlen vitézségéért, s aki éppen aznap érkezett vissza Esztergomból, miután felépült makacs nyakgyulladásából. Jelen volt még Máriássy János ezredes, aki a tavaszi hadjáratot töltötte betegen, s csak május 5-én tért vissza a főhadiszállásra. Ott volt Alois Burdina von Löwenkampf őrnagy, a 39. (Dom Miguel) gyalogezred egyik zászlóaljának parancsnoka, Inkey Kázmér őrnagy, a zalai 47. honvédzászlóalj parancsnoka. Nagysándor Bátorira emelte poharát: „a Bódog megérkezett, s most bátran elmondhatjuk, hogy szerencsét hozott, mert boldog a neve. Mi győzni fogunk. Éljen ő és a haza!” Bátori válasza lakonikus volt: „mindenesetre Buda várában fogunk reggelizni”.



Irányi István hadbíró százados május 20-án éjféltájban a következőket írta naplójába: „Sötét, hallgatag éj borul a földre és a réti virágok illatával száll a táborozó magyar seregre, melynek hősei itt körül nyugosznak, hol csak egyes őrök járnak fel s alá, fegyver vállaikon - amíglen ott fenn a szép csillagok égi serge virrasszt s lecsillog a harcot álmodókra, fénylő fegyvereikre, arcaikra! - Majd ha feljő a hős, a nap, az égre, soknak fogja ez álmodók sorából vérében sugarát fürösztni búsan, a vítt Buda tört falán s alatta! - Míg dob s tárogató csatára hívnak, álmodjál diadalt, vitéz halandó, sejtvén hős koszorút, dicső győzelmet; álmodd hű szeretőd gyönyör szívét, és mind üdvözleni fog, ha élve érzed! Mint testvér s szüleink, örülni fognak, ha kivíva a győzelem s szabadság vélünk visszajut ősi házainkhoz a hőn várt diadalt megünnepelni! - vaj', ki tudja, ha álmodunk-e holnap, kiknek vére kifolyni fog dicsően a hon s emberiség jogért az árba a vítt ős Buda tört falán s alatta? - Engem a rövid álom enyhe mellőz, tán hogy hosszút ígér a jó szerencse a küzdés mezején dicsőn adandót? Legyen bár, mi lesz, én neked, szabadság, hazám s emberiség, ó, szent ügy! Éltem, s érted halni tudok szabad kebellel! - S, majd ha néztek alá a síromra, égi csillagok, mosolyogjatok le nyájas arccal porladozó barátotokra, könnyhelyt, harmatot áldozandók”. A rohamban részt vett Irányi százados is.


A tavaszi hadjárat egyik legszebb pillanata akkor következett el, amikor a nagy nap reggelén, a magyar főhadiszálláson az ostromot a látcsövén keresztül figyelő fiatal magyar fővezér Görgei Artúr, s meglátta, amint a zalai 47. honvédzászlóalj zászlótartója, Püspöki Grácián őrmester kitűzte a szűzmáriás lobogót a budai vár ormára. Görgei, bár nem volt a szavak embere, mégis így kiáltott fel izgatottságában: „Előre! Ott lobog a magyar trikolor! Éljen a honvéd!”

A Vár bevételéről szóló jelentést Kmety György ezredes vitte Debrecenbe Kossuthnak. Kossuth néhány órára családja körébe is meghívta az ezredest, s egyik fiának a következőképpen mutatta be: „Nézd meg fiam e bácsit, s midőn a legvitézebb magyarról hallani fogsz, akkor jusson eszedbe e bácsinak arcképe”.



A Magyar Honvédsereg 1849. május 21-én legnagyobb győzelmét aratta. Később ezt a háromhetes ostromot Görgei nyakába varrták, hogy elmulasztotta az osztrák fővárost elfoglalni. Kossuth utólagos érvelése szerint Görgeinek Komárom felmentése után Buda helyett Bécs ellen kellett volna támadnia, s akkor Bécs „egy érett alma gyanánt hull vala kezébe”. Május 22-én azonban még magának Kossuthnak sem voltak kételyei. E napon lelkesítő utóirattal tette közzé a Buda bevételéről szóló jelentést, s ugyanezen a napon Szemerével közösen gratulált Görgeinek: „Ön eddigi hadjáratát az ős Buda várának bevételével koszorúzta meg. Fővárosát a hazának, székhelyét a nemzetgyűlésnek és kormánynak visszaadta. Sőt e diadal által siettette vagy éppen eszközlötte, hogy önálló nemzeti függetlenségünk Európa által elismertessék”. Egy nappal később Batthyány Kázmér, nyilván egyeztetett kormányálláspont eredményeként, a következőket írta Pulszky Ferencnek, a kormány londoni képviselőjének: „Ezen, a nemzetre nézve annyira örvendetes s óhajtva várt esemény a magyar ügyekre nézve minden tekintetben nagy befolyással leend. Ha némely külföldi hatalmak mindeddig vonakodtak is Magyarországnak függetlenségi nyilatkozatát, mint bevégzett tényt tekinteni, míg hazánknak fővárosa az ellenségkezében van. Míg attól lehete tartani, hogy mint erejének gyűlhelye oda használtassék, hogy a magyar kormányt és hadsereget újra a Tiszántúlra visszaszorítsa: Budának - az annyira erősített s a végelszántságig védelmezett Budának - bevétele e nehézségeket végképp elenyészteti; - ez még inkább fogja a magyar hadsereg a külföldi népek minden kétségeit elenyésztetni, midőn a Duna mellett fekvő fővárosából bocsátandja ki hadjárati tudósításait”.



Jó döntés volt-e az ostrom elhatározása? Véleményem szerint igen. Ugyanis létezett egy olyan érv, amely mindennél jobban befolyásolta a döntést. Amely meghatározta a magyar fősereg cselekvési lehetőségeit: a két fél erő-eszköz viszonya. A tavaszi hadjárat folyamán a magyar fősereg részenként verte meg a cs. kir. főerőket, s kényszeríthette őket a Dunántúl és a Felvidék kiürítésére. Ám ezekkel, a győzelmekkel mintegy egy helyre összpontosította az eddig egymástól több napi távolságra csatázó cs. kir. hadtesteket. A Bécs előterében összpontosított cs. kir. hadsereg május 1-jén - a Jellačić-hadtest nélkül - 75 633 főt számlált, s ebből ténylegesen is hadra fogható volt 54 443 fő. Ennek az igen jelentős hadseregnek 237 tábori lövege volt. Görgei erői Komárom felszabadítása előtt, a Pest környékén hátrahagyott csapatokat is ide számítva, 45 372 főt és 183 löveget számláltak.



Buda bevételével a honvédsereg dicsősége csúcspontjára ért. A Vár bevételével a honvédsereg komoly hadikészletek birtokába jutott, egyben biztosította a hátát az elkövetkezendő hadműveletek idejére. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy Ausztria önmagában nem bír el a magyar szabadságharccal. Nem véletlen, hogy I. Ferenc József éppen Buda bevételének napján kötötte meg Varsóban a végleges megállapodást I. Miklós orosz cárral arról, hogy a cár 200 000 katonát küld a magyar forradalom leverésére. S nem véletlen az sem, hogy a császár ezt a baráti segítséget kézcsókkal köszönte meg a cárnak.



Az ostromot még egy szempontból illeti meg különleges hely a magyar történelemben. 1541 óta először és ez idáig,- és remélem, hogy utoljára is-, foglalta vissza magyar hadsereg „önerőből” az ország fővárosát. Szintén meg kell említeni, hogy 1916-ban május 21-én, egy vasárnapi napon halt meg a 19. század legnagyobb magyar hadvezére, Buda visszafoglalója, Görgei Artúr honvédtábornok.



Örök dicsőség a Honvédsereg valamennyi katonájának!






 

Dátum: May 19th 2008
Szerző: Lõrincz Mik
Pontok:
Weboldal címe: Hírklub
Olvasás: 3087
Nyelv: hungarian

  

[ Ismertetők | Új megjegyzés ]

Budavár bevétele 1849. május 21.
Írta: Dátum: 2016-05-12 07:20:59
Osztályozás:



Budavár bevétele 1849. május 21.
Írta: Dátum: 2015-09-20 22:31:13
Osztályozás:



Budavár bevétele 1849. május 21.
Írta: Dátum: 2013-04-01 04:28:42
Osztályozás:



Budavár bevétele 1849. május 21.
Írta: Dátum: 2012-11-27 15:46:02
Osztályozás:



Budavár bevétele 1849. május 21.
Írta: Dátum: 2012-02-23 09:06:45
Osztályozás:



Budavár bevétele 1849. május 21.
Írta: Dátum: 2011-07-24 16:32:51
Osztályozás:



Budavár bevétele 1849. május 21.
Írta: Dátum: 2011-07-23 20:01:48
Osztályozás:




RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio