FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.

Kékcédulás választások

 Az 1945. novemberi választáson a Kommunista Párt 800 ezer szavazathoz jutott. 1947-ben ennél 350 ezerrel több szavazattal számolt. Az 1945-ös 17,4%-os országos választási aránya megnövekszik mintegy 25%-re.

Az állami vonalon a választást, törvény adta jogánál fogva Rajk László belügyminiszterként irányította. Ügyelnie kellett a választás pártatlan tisztaságára, titkosságára.

Kommunista vonalon a választást Farkas Mihály mint a belügyminiszteri pártmunka felelőse irányította. Szorosan együtt kellett működnie Rajk Lászlóval. Farkas annak érdekében, hogy a párt feltétlenül a második legerősebb pártként kerüljön ki a választásból, azt javasolta a pártvezetésnek: tömegesen élni kellene a választási törvény úgynevezett „választói névjegyzék" lehetőséggel. Azok, akik a választás napján nem tartózkodnak a lakóhelyükön, az illetékes választói körzetükben a nevükre szóló előre kiállított „választói névjegyzékkel" az országban bárhol szavazhatnak. Ennek az igazolványnak a kék színe nyomán adódott a „kékcédulás választás".

Farkas a párt főtitkárhelyetteseként vállalta országosan összesen talán 80 ezer darab kék színű szavazólap illegális megszerzését és elosztását. Mozgósít ilyen illegális módon szavazó, sok ezer kommunistát. Többszörösen ellátja őket az Állami Nyomdából titkon megszerzett valódi „kékcédulákkal". A budapesti kerületek, illetve a megyei, járási, vidéki városok és döntően a nagyüzemek pártbizottságai kitöltik nevükre az adatokat. Megfelelő hamis pecséttel látják el. Ezekkel a mozgósított kommunisták annyi helyen szavazhatnak, ahány nevükre szóló „kékszínű" szavazólapot kapnak.

Szavaznak például oly módon, hogy a választás napján több tucatnyian kommunisták és felnőtt családtagjaik teherautón kirándulnak Budapest környékére. Túrájukon ahány községbe eljutnak, újból és újból szavaznak. Ezt teszik a közeli vidékről ezrével Budapestre érkezettek, öt-hat budapesti választókörzetben. Számos más lehetőség is adódott. Az akkor kommunista falujáró mozgalom révén sok ezren kora reggel szavaznak: a lakóhelyükön, majd a falvakban.

Mindezt a lehető legnagyobb titokban kellett előkészíteni. Kommunista szervezők csak közvetlenül a szavazás előtti szombaton, sőt vasárnap reggel tudatták a mozgósított kommunistákkal a választási teendőiket. Átvették a nevükre kiállított kékcédulákat.

A Titkárság ezek után jóváhagyta Farkas ama gyakorlati előterjesztését is, hogy a kékcédulás manőverbe vonják be a Szociáldemokrata Pártot. Ezzel is elmélyül a két munkáspárt választási együttműködése és a Szociáldemokrata Párt is növeli a választáson szavazati arányát. Ha viszont kiderülne a kékcédulás választás, amit úgyszólván nem lehetett elkerülni, a két párt együttesen osztozzék az emiatti politikai felelősségben.

Farkas mindezt megbeszélte Marosán Györggyel, a Szociáldemokrata Pártnak - a Kommunista Párttal a felszabadulás óta a legszorosabban együttműködő - helyettes főtitkárával.

Emlékiratában Marosán azt írja erről, hogy ekkor már mindennapos volt bizalmas kapcsolata a Kommunista Párttal. Mindenekelőtt Rákosival, Rajkkal, Révaival, Farkassal is, bár vele ez idő tájt már gyakran politikai ellentétbe került. Nem is becsülte sokra. Korán átlátott rajta.

A kékcédulák tekintetében Marosánnak aggályai voltak, amikor Farkas felajánlotta neki, hogy a Szociáldemokrata Pártnak is juttat kékcédulát. Mégis beleegyezett. Úgy vélte: neki, a Szociáldemokrata Párt főtitkárhelyettesének ezt meg kell tennie pártja erősítése érdekében. Megnyugtatta e tekintetben az is, hogy a Farkassal kötött kékcédulás választási megállapodását a Szociáldemokrata Párt Politikai Bizottsága jóváhagyja. Amikor azonban ez a manőver súlyos országos politikai válságot okozott, ezzel ő is nehéz helyzetbe került Farkas miatt.

Hozzászólhatok itt Marosán ama megállapításához, hogy a Szociáldemokrata Párt vereségét az okozta, hogy nem rendelkezett elegendő „anyagival", papírral, a választáshoz szükséges nagyszámú röplap, plakát és nyomtatvány előállításához. Már jóval a választás előtt a két párt megállapodása alapján az én feladatom volt, mint a Gazdasági Főtanács főtitkárának, hogy a kommunista, illetve a szociáldemokrata pártvállalatnak olyan üzleti lehetőséget biztosítsak, amely lehetővé teszi a valóban nagy összegű választási költségek előteremtését. A kommunista pártvállalat, az ország gazdasági életében is jelentősnek számító Dunavölgyi Bank - részben a segítségemmel - mindig tudott megfelelő összeget előteremteni a párt költségeire. A szociáldemokrata pártvállalat ebben általában lemaradt. Utasításomra a Dunavölgyi Bank segített, hogy a szociáldemokrata pártvállalat előteremthesse a választási költségeket. A legjobb tudomásom szerint ez Marosánnak is nagy megelégedésére történt. Hiszen személyileg és politikailag is jó barátok voltunk. Már eddig is rendszerint együtt oldottuk meg a két pártvállalat számos gazdasági természetű ellentétét. Ezt tették nemegyszer a továbbiakban is. Sőt rövidesen megegyezett a két párt vezetése, és nyilvánosságra hozta minden pártvállalat megszüntetését. Csatlakozott a megállapodáshoz a Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt is. Meg kellett szüntetni ezeket, mert e pártvállalatokban felszínre kerültek spekulációs és korrupt elemek, akik nemcsak pártjaik javára, de saját zsebükre is gazdálkodtak. A pártok vezetőinek megegyezése az én kötelességemmé tette titkos állami tervezet kidolgozását a pártoknak az állami költségvetésből való pénzügyi ellátásáról. Természetesen nem vonatkozott ez a megállapodás a választási szövetségen kívüli pártokra.

A Kommunista Párt választási vezérkara, élén Farkas Mihállyal már jóval az 1947. augusztus 31-i választás előtt, szinte éjjel-nappal működött az Akadémia utcai pártközpontban, a Rákosi első emeleti sarokszobájához közeli nagy tanácsteremben.

A választás állami központja a Belügyminisztériumban, a Rajk titkársági szobájából nyíló tanácsteremben volt. A választás előkészítéséhez és irányításához felszereltek itt az akkori közvetítéstechnika minden vívmányát. Az ország minden belügyi szervének közvetlen utasításokat adhattak. Vehették tőlük a jelentéseket. Megerősítették ekkor a pártközpont közvetlen telefonkapcsolatát is a budapesti kerületi, megyei, járási és a nagyobb városi pártbizottságokkal.

E napokban gyakran megfordultam Farkasnál, Rajknál. Számos választási feladatot vállaltam. Mindenekelőtt a budai várban levő Állami Nyomdában a kékcédulák példányainak illegális nyomtatását. Biztosítottam ennek anyagi fedezetét, és a biztonságos, titkos szállítását az erre kijelölt pártelosztó helyekre. A Szociáldemokrata Pártnak is a szállítási listái szerint.

1947. augusztus 31-én reggel több tízezer kommunista indult „kékcédula szavazó-hadjáratra" Budapesten és vidéken, hogy a párt javára „feljavítsák" a választási eredményt. Legális szavazatukat leadták a saját körzetükben, ezután már a legkülönbözőbb helyeken egymás után több választási körzetben szavaztak illegálisan. Ezt tették Marosán kékcédulával ellátott szociáldemokratái is.

Az egyik képeslap riport szerint Gerővel együtt szavaztam a mai Móricz Zsigmond Gimnáziumban berendezett több szavazóhelyiség egyikében. Innen Farkashoz mentünk. Arca valósággal sugárzott, hogy a kékcédulás választás jó előkészítésével teljessé teszi a párt biztosra remélt választási győzelmét. Így elérjük a szavazatok 25%-át talán még többet is.

Átmentem Rajkhoz is. Szakadatlanul érkeztek hozzá az állami szervek telefon- és rádiójelentései. Érkeztek és távoztak a belügyi választási megbízottak. Rajk nagy lelkesedéssel működött. Beszélgettem vele. Aggodalmaskodott a kékcédulák miatt.

Mindent megtett, nehogy ebből baj legyen. Sajnos, ez már kora délelőtt bekövetkezett, mégpedig elsőként Budapesten. A budapesti választási körzeti bizottságok nem kommunista tagjai számos helyen, különösen a pestkörnyéki körzetekben rájöttek a Kommunista Párt kékcédulás manőverére. Úgyszólván csakis kommunista kékcédulákról volt szó. A szociáldemokraták részvétele viszonylag elenyésző volt, alig jöhetett szóba. Sőt, a legtöbb választói körzetben éppen a szociáldemokrata választási megbízottak okozták a botrányt a kommunisták kékcédulái miatt. Délután két óra lehetett, amikor Farkas előttem hívta fel telefonon Marosánt: teremtsen rendet a szociáldemokratákkal. De ez a legtöbb helyen már nem volt lehetséges. Vidéken továbbra is elfogadták a kékcédulát, de Budapesten egyre kevesebb választói körzetben.

A választás esti zárórájával megkezdődött a szavazatok összeszámlálása. Falvanként, járásonként, városonként és megyénként összesítették. Budapesten a választói körzetekben, kerületekben, a polgármesteri hivatalban.

Farkasnál összegyűlt ekkor már Rákosi és a legfőbb pártvezetés. Rajk is ott volt. Kellemetlennek tartottuk a kékcédula-botrányt, de lekicsinyeltük ennek lehetséges politikai következményeit. Minden csoda három napig tart! Túl jutunk rajta! - mondotta Rákosi mosolygó cinizmussal.

Biztosak voltunk abban, hogy most nem úgy lesz, mint az 1945. novemberi választáson. Akkor a pártvezetés az én lakásomon várta az eredményt. A legnagyobb csalódásunkra már a választás zárórája utáni első órákban az első beérkező eredményekből kiértékeltük: a Kommunista Párt nem érte el a remélt választási arányt. Tragikusnak tűnt. Azóta nagyszerűen leküzdöttük az akkori választás hátrányát, messze előrejutottunk.

Most a Politikai Bizottság tanácstermébe a belügyből Rajknak közvetlen vonalon folyamatosan jelentették a valamennyi pártról beérkező választási eredményeket. Hangosan bemondta. Farkashoz párhuzamosan futottak be pártvonalon a jelentések. Kezdettől egyformán arra mutattak: a Kommunista Párt jelentősen előretört. Így is túlzottnak bizonyult az optimizmusunk. Eleinte a jelentések a párt 20% körüli országos választási arányát jelezték. Fellélegeztünk, amikor a budapesti és a környéki szavazatok megszámlálásával eljutottunk a 21, majd a 22%-hoz. Drukkoltunk minden további 1 tized % emelkedésért.

Mámoros örömmel fogadtuk a végleges jelentést. A Kommunista Párt 22,3%-os országos átlaggal nem a Kisgazdapárt utáni második, hanem az ország legerősebb országgyűlési pártjává emelkedett. Messze megelőztük a Szociáldemokrata Pártot. A Kommunista Párt valamennyi vezetőjét, köztük engem is megválasztottak országgyűlési képviselőnek. Ellenben a Szociáldemokrata Párt vezetői közül többen nem jutottak mandátumhoz.

Miközben a többi párt választási eredményét mérlegeltük, nagyon elvette kedvünket a választási szövetség kedvezőtlen szavazati aránya. Hiszen nekünk, kommunistáknak velük együtt kellett megnyerni a választást. Folytatnunk a koalíciós politikát. Sajnos sem a Kisgazdapárt, sem a Szociáldemokrata Párt megközelítően sem érte el az általunk és általuk remélt szavazati arányt. Mindkét párt nagyarányú választási vereséget szenvedett. Szinte elhinni sem akartuk az erről szóló jelentéséket. Még kevésbé azt, hogy a választási szövetségen kívüli ellenzéki pártok sokkal több szavazathoz jutottak, mint azt egyáltalán feltételeztük volna.

A szavazásra jogosultak 90%-a, mint egy 5 millióan járultak az urnák elé.

A Magyar Kommunista Párt 1 millió 110 ezer szavazatot kapott. 300 ezer szavazattal többet, mint az 1945. novemberi választáson.

A Szociáldemokrata Párt ugyanakkor számára szinte tragikus módon nem az ország második, sőt esetleg első pártjává emelkedett volna, ahogyan remélte, de még annyi szavazat hoz sem jutott, mint 1945 novemberében. 14,6%-os országos átlaggal az országgyűlés negyedik pártja lett.

A Kisgazdapárt, amivel ugyancsak senki sem számolt, valósággal összezsugorodott. 15% aránnyal az elsőből az ország harmadik pártja lett. A Nemzeti Parasztpártnak a szavazatai növekedésével 3,3%-os volt az aránya.

A választási szövetség pártjainak legnagyobb csalódására az ellenzéki pártok megszerezték az összes szavazatok mintegy 39%-át. Közülük Barankovics Néppártja 16,4% aránnyal megelőzte a Kisgazda- és a Szociáldemokrata Pártot. A kommunisták után az ország második legerősebb pártja lett.

Pfeiffer Magyar Függetlenségi Pártja 13,9%-kal megközelítette a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt szavazati arányát. Balogh páter Független Magyar Demokrata Pártja a szavazatok 5%-át, a Radikális Párt és a Polgári Demokrata Párt együttesen kevesebb, mint 3%-ot, Schlachta Kereszt Női Tábora a szavazatok 1,3%-át kapta meg.

A választási szövetség elérte az országos lista szavazatainak 60%-os arányát. Megszerezte ezzel a képviselői helyek 70, de nem ahogyan remélte, 80%-át. Még így is tíz képviselőtöbbletet jelentett a 70% a választási szövetség pártjai számára, amin osztozkodtak.

A Kommunista Párt az 1945-ben megválasztott 70 képviselő helyett 100-hoz jutott: a Kisgazdapárt 186 helyett 68-hoz a Szociáldemokrata Párt 70 helyett 67-hez, a Nemzeti Parasztpárt 21 helyett 36-hoz.

Összesen a választási szövetség 271, az ellenzéki pártok 140 képviselői helyhez jutottak. Ezt a választási arányt a Kommunista Párt mindenképp a választási szövetség győzelmének tekintette. Megalakulhatott ennek kormánya. Az ellenzéki pártok képviselői a vártnál nagyobb számban kerültek az országgyűlésbe. Ám azzal, hogy kiszakadtak a Kisgazdapártból, kikerültek a hatalomból is. Nem folytathatták belülről az eddig népi demokrácia ellenes tevékenységüket. Mostantól csakis nyílt ellenzékként léphettek fel. A Kommunista Párt viszont eddigi politikája nyomán külön-külön könnyebben felvehette ellenük a harcot.

A választás eredménye, hogy a Kommunista Párt az ország legerősebb pártjává emelkedett, több volt, mint remélte. Mégis már a választás éjjelétől és még inkább a továbbiakban felismerte: nagy politikai hibát követett el a kékcédulák felhasználásával. A Szociáldemokrata, a Kisgazda és a Nemzeti Parasztpárt és még inkább az ellenzéki pártok részéről kitört a „kékcédulás" országgyűlési választási politikai botrány.

A választási vereség a Kisgazdapártban és a Szociáldemokrata Pártban egyaránt súlyos politikai megrázkódtatást okozott. Ennek hatásaként is mindkét párt, még inkább ezek jobboldala velük a választási szövetségen kívüli ellenzéki pártok igyekeztek, hogy a kékcédulák okozta politikai válságot országos fordulatra használják ki a Kommunista Párt ellen. Megakadályozni a választási szövetség kiáltványa szerint négy pártból álló koalíciós kormány megalakítását.

A választás éjjelét követő szeptember elsején délelőtt ülést tartott a Kommunista Párt Központi Bizottsága. Elismerő szavakkal értékelte és köszöntötte a párt és a párttagság működésével elért nagysikerű választási győzelmet.

Bár a titkárság ülésekor még nem bontakozott ki teljességgel a kékcédulás országos választási botrány, amiről a pártvezetés már az éjjel értesült, erről is tárgyaltak. Rajk hevesen bírálta Farkas kékcédulás kalandorságát, amibe felelőtlenül belevitte a pártot. Válaszként Farkas a „tiszta választás" belügyminiszteri, úgymond „kispolgári csökevény" szemléletéért támadta Rajkot. A Titkárság nem engedte a kék cédulák miatti civódássá fajulni az ülést. Ehelyett önkritikusan elismerte a kékcédulákkal elkövetett súlyos politikai hibát. Szigorúan azzal az elhatározással azonban, hogy e tekintetben bármelyik párt által felvetett bármilyen vádat teljes pártegységben el kell utasítani, a választás jelentéktelen mellékes eseményeként. A párt részéről az önmagunk hibájából kialakult politikai válsághelyzetből való kibontakozás a legnagyobb nyugalmat igényli. Azonnal tárgyalást kell kezdeményezni a választást szövetség pártjaival. Mindenekelőtt engedmények árán is megegyezni a Szociáldemokrata Párttal az új koalíciós kormány mielőbbi megalakításában.

A Kisgazdapárt tekintetében mindenekelőtt meg kell akadályozni, hogy a sikeres választási eredményektől szinte elszédült ellenzéki pártok, Barankovicsék, Pfeifferék, Balogh páterék összefogjanak a Kisgazdapárttal, sőt esetleg a Szociáldemokrata Párttal, illetve ennek jobboldalával, a Kommunista Párt ellen.

A választási szövetség pártjaival való tárgyalások gyors sikere érdekében a lehető leggyorsabban el kell készíteni és az ország népe elé terjeszteni a Kommunista Párt kormányprogramját. Ily módon is tudatni: bármi történt is a kékcédulákkal, a Kommunista Párt mint a felszabadulás óta eddig is mindig megtette, mostantól mint már az ország legerősebb pártja, kommunisták kormányprogramjával és mindenekelőtt a hároméves népgazdasági tervvel utat mutat a nemzet jövője tekintetében.

A tárgyalások előkészítéseként Rákosi szeptember 2-án nyilvánosan kijelentette: az eddig befutott adatok azt mutatják: „kékcédula névjegyzékkivonattal", amelyet a szavazatszedő bizottságok külön számoltak össze, összesen körülbelül 65 ezren szavaztak. Ha feltételezzük, hogy ennek fele visszaélő, akkor is alig érinti a szavazatok fél %-át.

Rákosi nyilatkozatát kiegészítem azzal: ha a kékcédulás többletszavazatokat 100 ezernek is vennénk, amennyit ténylegesen kinyomattunk, a Kommunista Párt még ezek maximális levonása esetén is messze túlszárnyalta számbelileg valamennyi többi pártot szavazataival. Enélkül is az ország legerősebb pártja lett. Nem érte meg tehát ez az akció azt a rendkívül szégyenletes politikai válságra vezető helyzetet, amibe a kékcédulákkal a párt, sőt az ország került.

Dátum: May 28th 2007
Szerző: vas
Pontok:
Weboldal címe: valami
Olvasás: 3691
Nyelv: hungarian

  

[ Ismertetők | Új megjegyzés ]

Kékcédulás választások
Írta: Dátum: 2017-01-05 00:48:45
Osztályozás:



Kékcédulás választások
Írta: Dátum: 2016-08-10 02:14:47
Osztályozás:



Kékcédulás választások
Írta: Dátum: 2016-08-07 14:04:43
Osztályozás:



Kékcédulás választások
Írta: Dátum: 2016-08-07 11:57:29
Osztályozás:



Kékcédulás választások
Írta: Dátum: 2016-08-05 14:31:17
Osztályozás:



Kékcédulás választások
Írta: Dátum: 2015-09-20 22:22:25
Osztályozás:



Kékcédulás választások
Írta: Dátum: 2013-05-05 01:12:06
Osztályozás:



Kékcédulás választások
Írta: Dátum: 2013-02-10 21:13:26
Osztályozás:



Kékcédulás választások
Írta: Dátum: 2013-02-10 03:38:50
Osztályozás:



Kékcédulás választások
Írta: Dátum: 2012-02-23 01:46:14
Osztályozás:




RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio