FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.
 
Szõnyi Bartalos Mária: A morál skizofréniája
Publicisztika
Avagy, a történelem kereke forgandó


A skizofrénia, görög eredetű szó, amely az orvosi nyelvezet szóhasználatában hasadásos elmezavart jelent. Olyan lelki betegség, amelyre – többek között – a szellemi tevékenység fokozatos hanyatlása, a lelki folyamatok összefüggéseinek megbomlása jellemző, és a megszokottól eltérő viselkedésben, magatartasi zavarokban, szabályok be nem tartásában nyilvánul meg.


A morál skizofréniáját táplálja a globalizmus. Abban is megnyilvánul napjainkban, hogy az embereket élvezet- és fogyasztó központúság felé vezérelik. Egyrészről: a káros élvezeti cikkek száma növekedik; másrészről: – pontosan napjainkban – olvashatjuk, hogy milyen élelmiszerek tartalmaznak olyan, a szervezetünk számára nem kívánatos anyagokat, amelyek károsak az egészségünkre. (Megjegyzem: Lehet, hogy egyszerűbb lenne felsorolni azokat az élelmiszereket, amelyek nem tartalmaznak káros anyagokat az emberi szervezetre.)


A mértékkel, illetve a mértéktelenséggel van a baj. A mértéktartás vonatkozik az élet minden területére. Így van ez, a politikával és a politikában is. Mértéket kellene tanusítaniuk a politikusoknak a birtokukban lévő – még nem ellenőrzött – információk kiszivárogtatásával.

Ne feledjék! Az információk mértéktelenségével értéktelenné válhat a politika az emberek számára. Károssá válhat mindenki egészségére. Hatására az emberek és politikusok biológiai ereje csökkenhet. Ezáltal országok gazdasági, illetve politikai és gazdasági ereje meginoghat.


A mértéktelen információ tömegekre zúdításának káros voltát abban látom, hogy az emberek 80 %-a képtelen olyan ütemben – lelki szinten – feldolgozni folyamatosan a hallottakat, olvasottakat, vagy látottakat, amilyen gyorsan érkeznek hozzájuk például az ellentmondásos hírek, vagy a tudatosan emberekben, eszmékben kétségeket, kételyeket gerjesztő megjegyzések, mellébeszélések és az emberek félrevezetésére irányuló hazugságok.



A morál, a mindenre kiterjedő élet- és világszemléletünket tükrözi. Az erkölcsi szemléletünket is. Az utóbbit azért hangsúlyozom, mert a morált általában összekeverik az erkölcstannal. Pedig, az erkölcsi szemléletünk a morális szemléletünk része. Szorosan összefüggenek. Annyira, hogy erkölcsi szemlélet nélkül nem beszélhetünk morális szemléletről sem.


Erkölcsi törvényeket minden társadalom azért teremt, hogy a morális szempontjainak nem megfelelő társadalmi szintű űrt befoltozza. Az erkölcs - társadalmi szintű - bomlasztása pedig morális űrt teremt egy adott társadalomban.


Minden eszme: nézőpont kérdése a politikában. A politikusok munkaeszköze: az információ. A birtokukba kerülő információk felhasználásával csökken vagy nő a politikai hatóerejük. Sajátos morális szemlélete minden politikust arra ösztönöz, hogy növelje politikai erejét, befolyását. A vezető politikusok többsége ezt úgy éri el, hogy maga köré csoportosítja az embereket, pártokba tömörülve. Minden pártnak megvan a maga alapvető eszmeisége, amit elfogad a tagság. Eggyé válni egy párteszmével azt jelenti, hogy más eszmét elvetnek a csoport tagjai. Csak abban az eszmerendszerben gondokodva, cselekedve élnek. A közös eszmében feladva egyéni gondolkodásukat észre sem veszik, hogy a természet törvényeit tagadják meg. Ugyanis, nincs két egyforma ember: sem külsőleg, sem azonos tapasztalatok birtokában, sem gondolkodásban. A körülöttünk levő tárgyakat sem látjuk, mert nem láthatjuk azonos nézőpontból. Ugyanis, nem állunk ugyanazon a helyen, mint a másik ember. Ha mégis felhívjuk valakinek a figyelmét egy tárgyra, hogy nézze meg, és ellépünk - átadva neki a helyet-, akkor az ő más testmagassága miatt sem láthatja ugyanúgy a tárgyat, mint az, aki előzőleg látta. Vonatkozik ez a gondolatokra, érzésekre, stb. Mindenki másképp éli meg a különböző helyzeteket, más-más gondolatokat és érzéseket váltanak ki emberekből az események. Az emberek szeretik megosztani gondolataikat egymással.

Egy párt akkor erős, ha azonos gondolkodású emberek a tagok. Állandóan azonosan képtelenek az emberek gondolkodni. Néhány érdekszövetségben sem sikerül huzamos időn át ezt kikényszeríteni a tagokból. Ha egy embernek – egy csoporton belül – nem lehet saját véleménye, akkor a saját, ellentétes gondolatait nem meri kimondani, magába fojtja és feszültté válik. Egy párton belül pedig bűntudata keletkezik. A legerősebb érdekszövetségek a pénz-és vagyon megteremtésén fáradozva a meggazdagodás útján képesek a leghosszabb időn át meghasonulás nélkül kitartani. Ez sem egyszerű, mert egy párton belül – megfigyelhető napjainkban – az érdekszövetségek tagjai is más-más emberek, nem egyformák, csupán a pénz megszerzése tartja össze őket. Amelyik „láncszem” meglazulni látszik, azt kicserélik.

A pszichés zavarok előbb-utóbb kikezdenek minden érdekszövetséget. Mert az emberek egyenként rádöbbennek, hogy megvan a saját maguk igazsága, ami nem mindig azonos egy bizonyos érdekszövetség igazságával. A médiának is óriási szerepe van ebben! Ugyanis, hallgatják, nézik, olvassák az emberek a különböző pártállású politikusok szavait. Úgy a baloldaliakét, mint a jobboldaliakét vagy a függetlenekét. Lassan rádöbbennek arra, hogy ennek is van igazságtartalma, annak is van a beszédében igaz attól függetlenül, hogy nem mindenben értenek egyet vele.

Kevesen tudják, hogy létezik úgynevezett „kettős igazság”. Mindenkiben működik. Még abban is, aki olvasva ezt az írásomat, most azt mondja, hogy ilyen nincs, neki csak egy igazsága van. A „kettős igazság” közül az egyiket az illúziónknak köszönhetjük, ami a viszonylagosságot táplálja bennünk. Ugyanis azt mondjuk, hogy van jó és létezik számunkra rossz információ. Pedig csak információ van, önmagában.

Egy információ különbözően hat emberekre: jól vagy rosszul. Attól függően értékelik az emberek az információt, hogy ki, miben hisz.

Ha valamire gondolunk, azt általában el is képzeljük. A gondolat varázsolja a képeket az elménkbe illuzionistaként. Bizony, mindenki a saját képeinek hisz, a gondolatai által képzelt képeknek. Mindenkinek a saját gondolatképe adja az illúzióját. Persze, ha akarja, módosíthatja a gondolatait, és ezáltal módosul a gondolatképe, illetve az illúziója.


A lakosság tőbbsége bizonyára volt szerelmes vagy éppen most az.

A szerelem feltétel nélküli és ezért illúzió mentes. A szerelemnek nincsenek követelményei. Ettől szerelem. Mégis, a szerelem produkálja a legtökéletesebb illúziót. Idővel, amikor már elvárások, követelések tarkítják a „szerelmet”, az egy módosult érzelmi állapotnak nevezhető, amely érzelmi állapotban már az önérdeket részesíti előnyben az egyik, vagy mindkét fél. Viszonylagossá válik minden körülöttünk ebben a nagy „szerelemben”, ugyanis el kezdünk gondolkodni és elsiklunk már a lényeg felett. Megijedünk, azt gondoljuk, hogy már nem szeret úgy bennünket a másik, és bizony felmerül a kérdés: jó ez a szerelem vagy rossz? Nem vesszük észre, hogy van egy átmeneti időszak minden szerelemben, amely időszak alatt akár rémképeket is láthatunk a kapcsolatunkat tekintve; amitől aztán tönkre is mehet a kapcsolat. A szerelem és a szeretet közötti időszakról van szó, amit általában hullámvölgyként élnek meg a felek házasságon belül is.

A szerelmet éppen úgy, mint az információt, mi, emberek ebben a viszonylagos világunkban felruházzuk a sajátos illuzórikus gondolatainkkal, elképzeléseinkkel és a saját magunk szemfényvesztőivé válunk, majd megtapasztaljuk a csalódás kellemetlen, esetenként lelki fájdalommal fűszerezett, bonyolult érzésvilágát.


Poláris világunkban a kettős igazságunk a következő:


- Van jó és van rossz

- Nincs más, csak a szeretet.


Az emberek ezt akarják megmutatni különböző helyzetekben úgy, hogy nem tudják, vagy nem számolnak azzal, hogy ez a legnagyobb kihívás. Miért? Egy közösségbe kerülő ember nagyon hamar megtapasztalja, ha nem tagadja meg önmagát, akkor mások fogják megtagadni. Ha kimutatja elhivatottságát, akkor lesznek, akik elfogadják, szeretni fogják; de lesznek akik alátesznek, meggyűlölik. Lesznek, akik felemelik, de lesznek, akik letaszítják. Lesznek, akik tisztelni fogják, de lesznek, akik „keresztre feszítik”. Miért? Azért, mert egy „új embert” látnak benne. Pedig csak az történt, hogy véget ért számára az „illúzió ciklusa”. Azok, akik még illúzióban élnek, vagy más illúzióban élnek, nem fogják tudni, hogyan viszonyuljanak hozzá, az elhivatottságához.


Mindenkinek van az illúzióről tapasztalata.

Aki megérti az illúziót, az képes kilépni belőle, de vissza is képes lépni akkor, ha neki az előnyös, céljai eléréséhez megfelel, vagy csak éppen örömére szolgál.


Bizonyára mindenkinek van a birtokában lévő információk felhasználásáról is tapasztalata. Amikor átad, kiad valaki egy információt, akkor célja van vele. Szolgálhatja vele a saját érdekeit, mások érdekeit, vagy csak éppen örömét leli benne. Az is előfordulhat, hogy ha kiad az ember valakiről egy információt, az már régen elévült, nem érvényes rá; mert ugyan valamikor igaz volt, de már a kiadott információval kapcsolatos illuzórikus ciklusa régen véget ért és a jelenben egészen más az elhivatottsága.

Ilyen, és hasonló esetekben lép be a kettős morál, amelynek következménye lehet a „morál skizofréniája”. A morális skizofréniára példa lehet a 2004. december ötödiki szavazás eredménye, amely az anyaország és a külhoni magyarok testvérszeretét helyezte negatív véleményre. Megkérdőjelezve – politikai színezettel – létjogosultságát. Ennek lényege, hogy a testvérszeretet megmaradt, de rossz érzésekkel telítődött és a politikai játszmában szereplők elérték céljukat. Feldolgozni nem könnyú, de érdemes rá időt szánni magunknak. A magyar emberek – úgy a honiak, mint a külhoniak – lelkébe fészkelődött a rossz érzés, gyengítve a kapcsolataikat. Ebből a politikai illuzórikus gondolatvilágból kilépni úgy lehet, hogy minél többször felkeressük külhoni szeretteinket és ők is a honiakat. Ezzel kiléphetünk a politika ránk ható szemfényvesztéséből. Most, az „átmeneti, vegyes érzelmű állapotban” a többszöri találkozások erősíthetik a külhoni és az anyaországban élő magyarok kapcsolatát, érzésvilágát, amelynek következménye az lehet csak, hogy a későbbiekben megmarad az illüzió nélküli szeretet, ami sokkal erőteljesebbé válhat, mint bármikor eddig a magyarság életében.


A társadalmi morál skizofréniája alakulhat ki akkor – meggyengítve egy adott társadalom népének lelki, de gazdasági életét is -, ha hirtelen titkos információkat zúdítanak a lakosságra.

Példaként említhető a mai miniszterelnök öszödi beszédének kiadása, amely miatt az emberek kimentek az utcára és amelynek következtében 2006. szeptember második felétől napjainkig zavargások vannak. Ezt is nehéz feldolgozni. Csak úgy lehet, ha a nép elítéli és megtorolja gondolatképeiben e tettet.


A politika is „elszenvedhet” morális skizofréniát. Ennek elkerülésére létezik a kémelhárítás minden országban, ami nem más, mint információ védelem. Amennyiben olyan információ kerül a köztudatba, amelyet nem akar az ország – vagy országok -, hogy kiderüljön előbb, mint, ahogyan azt tervezték, akkor is elszenvedi a politika a morális skizofréniát.


A politika, ha az elévült titkos információknak nevezett szóbeszéddel, vagy meghamisított információkkal manipulálni akarja az embereket, akkor az ilyen információkhoz való hozzáférési lehetőséget biztosítja, hogy félrevezethesse az embereket, vagy egymásnak ugraszthassa őket, illetve morális skizoféniába taszítsa az általa kiszemelteket.


"Tavaly, október 23 óta közel egy esztendő telt el. Rengeteg ember került börtönbe azon a címen, hogy rendőrőkre támadtak, holott a budapesti utcákon nem rendőrök voltak, mert a rendőr civilben nem intézkedhet; hacsak, nem olyan rendőr, aki nem kötelezett egyenruha viselésére, de neki pedig intézkedés előtt igazolnia kell magát.


HA A RENDÕR MEGJELENÉSÉBEN - CSAK EGY APRÓ RÉSZLETÉBEN IS - ELTÉR A SZABÁLYZATBAN ELÕÍRTAKTÓL, AKKOR MÁR NEM RENDÕR, HANEM GARÁZDÁLKODÓ BANDITA. Gergényi "vitézei" pedig nem a szabályzatnak megfelelõen öltöztek, és nem is akként viselkedtek. Tehát: mindenki, aki bármit is hajított feléjük - ha hajított! - jogosan, önvédelembõl tette, mert nem rendõrökkel állt szemben, hanem álarcos banditákkal, akiktõl a MAGYAR ADÓFIZETÕK PÉNZÉBÕL FÖNNTARTOTT MAGYAR RENDÕRSÉG nem védte meg a magyar állam polgárait.

Gergényit hadbiróság elé kellene állitani, mert 2006. október 23-án ismeretlen, máig azonositatlan, azonositathatatlan fegyveresek támadtak a budapesti utcákon közlekedőkre - külföldi állampolgárokra is! -, és Gergényi nem vezényelte ki a parancsnoksága alá rendelt, azonositható magyar rendőröket, hogy megfékezzék a garázdálkó ismeretleneket." - fogalmazta meg valaki e-mailben.


2006. október 23! Egyértelmű péda arra, hogyan okozhat egy adott ország "morálisan skizofrén vezetése", tudatosan, szellemi és lelki sokkot polgárainak és az ott tartózkodó külföldi állampolgároknak.


A mai társadalmi légkörben jól megfigyelhető – tanuljunk belőle! –, hogy a politikai törekvések szellemisége olyan gondolatokat ébreszt emberekben, amely morális skizofréniában tarthatja nemzetünket huzamos időn át. Amennyiben ezt felismerjük és megértjük, hogy mi ezzel a politika szándéka, akkor elkerülhetjük ezt a meggyengülő, másokat meggyengítő lelkiállapotot – és felébred gondolataiban illuzórikus világából a magyar nép, mert véget ér ez a 18 évig tartó illúzió ciklusa...


Igaz:

- Mert nem fogja megtagadni önmagát a magyarság, hát mások megtagadják majd.


- Ha kimutatja elhivatottságát – akár jámborul -, lesznek akik szeretni fogják, és lesznek, akik gyűlölik majd érte.


- Lesznek, akik felemelik, de lesznek, akik le akarják taszítani majd a mélybe.


- Lesznek, akik tisztelni és csodálni fogják.


- Bizony, lesznek olyanok is, akik keresztre feszítenék.


A morál skizofréniája a szellemből (gondolkodási módból) kiindulő lélek csapdája, amely legyengíti az ember fizikumát a nép számára rossz társadalmi légkörben. Elkerülhető. Gondolják át többször írásomat! Érdemes.


Köszönöm minden olvasóm megtisztelő figyelmét.


Komárom-Szőny, 2007. szeptember 11.

Polgár Info




























Dátum: 2007. September 11. Tuesday, 09:25 Szerző: polgarinfo
 
 
Kapcsolódó linkek
· Cikk keresés: Publicisztika
· Írta: polgarinfo


A legolvasottabb cikk ebben a rovatban: Publicisztika:
Gazdasági válság


 
Cikk értékelése
Átlagolt érték: 4.35
Szavazat: 31


Értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz



 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!


Minden megjegyzés a szerzők tulajdona. A megjegyzések tartalmáért felelősséget nem vállalunk.
News ©

RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio