FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.
 
Történelem: Mi lett volna, ha...
Krónika
Kilencven éve fogalmazta meg béketervét Wilson amerikai elnök. Ha az elgondolás valóra válik, másként alakult volna a világ és Magyarország sorsa.


Amikor az amerikai kongresszus Woodrow Wilson elnök indítványára 1917. április 6-án hadat üzent a Német Birodalomnak, új fejezet kezdődött a világtörténelemben. Megindult az a folyamat, amely véget vetett Európa vezető szerepének a világban, és utat nyitott az amerikai hegemóniának. Közben az európai egyensúly a földrészen belüli hatalmi ellentétek következtében szinte észrevétlenül megingott.

Elég volt egy meggondolatlan lépés, hogy a szövetségi rendszerekre alapuló béke felboruljon. 1914 nyarán ez be is következett, amikor Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst szerb terroristák meggyilkolták. A Szerbiának átnyújtott osztrák-magyar hadüzenetet az orosz általános mozgósítás követte, melynek hatására a pánikba esett német kormány hadat üzent Oroszországnak és a vele szövetséges Franciaországnak. Miután a németek durván megsértették a belga semlegességet, az angolok hadat üzentek a központi hatalmaknak.

Amerika és a háború

Az Egyesült Államok első elnöke, Washington és utódai, mindenekelőtt James Monroe külpolitikai alapelvnek nyilvánították, hogy Amerika ne avatkozzon be más földrészek ügyeibe. Ezt tartotta szem előtt Wilson elnök is, aki 1914 nyarán kinyilvánította az ország semlegességét. 1914 őszén meghatalmazta bizalmi tanácsadóját, Edward House ezredest, hogy utazzon Londonba, Párizsba és Berlinbe, és puhatolja ki, milyen kilátásokkal járhat egy esetleges békekezdeményezés. Wilson ugyanis mindenáron el akarta kerülni Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását, attól félve, hogy ezzel Oroszország Európa közepének meghódítására irányuló törekvései erőre kaphatnak.

A háború kitörése után Nagy-Britannia tengeri blokádot rendelt el a központi hatalmak ellen. Ennek hatására a németek fokozottabb mértékben vetettek be tengeralattjárókat, és számos brit kereskedelmi gőzöst süllyesztettek el. E hajókon gyakran polgári személyek, így amerikai állampolgárok is utaztak. Amerikában erősödtek azok a hangok, amelyek a hadba lépést követelték az antant oldalán. E törekvéseknek Wilson sokáig ellent tudott állni, bár különösen a Lusitania brit hajó elsüllyesztése - aminek következtében 118 amerikai állampolgár vesztette életét - erős háborús hangulatot teremtett az Egyesült Államokban. Wilson ugyan tiltakozott a német kormánynál, de még két alkalommal elküldte House ezredest a hadviselő hatalmak fővárosaiba, hogy segítse elő a béketárgyalásokat. 1918. december 18-án az amerikai elnök jegyzékben szólította fel az antant és a központi hatalmak kormányait a béketárgyalások megindítására, és figyelmeztette a német kormányt, hogy egy esetleges tengeralattjáró-háború beláthatatlan következményekkel járhat.

Wilson figyelmeztetése ellenére az események drámai fordulatot vettek. A Német Birodalom 1917. január 31-én bejelentette a korlátlan tengeralattjáróháború megindítását. Ezzel együtt az amerikai elhárítás birtokába került Arthur Zimmermann német külügyi államtitkárnak a mexikói kormányhoz intézett távirata, melyben a németek bátorították a mexikóiakat, hogy lépjenek háborúba Amerika ellen, és szerezzék vissza az 1846-os háborúban elvesztett, az Egyesült Államok által bekebelezett területeket: Texast, Új-Mexikót, Arizonát és Kaliforniát. E német lépések arra kényszerítették az elnököt, hogy a kongresszustól kérje a hadiállapot kinyilvánítását. Ez 1917. április 6-án megtörtént.

Tizennégy pont

Bár Amerika hadba lépése következtében az antanthatalmak túlsúlyba kerültek, Wilson nem követelte a központi hatalmak feltétel nélküli kapitulációját. 1917-ben még volt esély az egyezményes békére. Bár IV. Károly királynak az egyezményes békekötés érdekében folytatott tárgyalásai az olasz ellenállás miatt nem váltak valóra, a központi hatalmak helyzete az 1917 nyarán kudarcba fulladt Kerenszkij-offenzíva után nem volt kilátástalan. Lenin november 7-i államcsínye és Oroszország kiválása az antantszövetségből patthelyzetet eredményezett, s ez arra ösztönözte Wilsont, hogy határozza meg az amerikai hadicélokat.

Béketervét a kongresszushoz 1918. január 8-i üzenetében fogalmazta meg, amit 14 pontban foglalt össze. E béketervezet leglényegesebb tételei a következők voltak: a háború folyamán elfoglalt területek kiürítése, Szerbia és Belgium függetlenségének helyreállítása, Elzász-Lotaringia visszaadása Franciaországnak, autonóm fejlődés biztosítása az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek, Lengyelország függetlenségének helyreállítása és a tengerhez való szabad kijutás biztosítása, a tengerek szabadságának szavatolása, lemondás az annexiókról és kárpótlásokról.

Wilson 14 pontja alkalmas volt arra, hogy a háború befejezése után a tartós békét biztosítsa. Nem törekedett a Monarchia feldarabolására, az "autonóm fejlődés" szavatolása egyezett a Monarchia számos belpolitikusának a nézeteivel. Ha a hatalmak ezen az alapon kötnek békét, elkerülhető lett volna az 1918-ban bekövetkezett katasztrófa.

Teljes kudarc

Franciaország és Olaszország vezető kormányférfiúi teljes győzelemre törekedtek. Bár Lloyd George brit kormányfő 1918 januárjában kijelentette, hogy őfelsége kormánya nem törekszik a dunai monarchia feldarabolására, a brit sajtó a Német Birodalom és Ausztria-Magyarország szétzúzását követelte. A csehszlovák és jugoszláv propaganda befolyása alá került francia és olasz államférfiak 1918 nyarán szintén Ausztria-Magyarország feldarabolását tűzték ki célul. Ekkor már látható volt, hogy a háború után új, történelmi gyökerek nélküli Közép-Európa körvonalai kezdenek kibontakozni.

Anélkül, hogy Clemenceau-t és a többi, teljes győzelemre törekvő államférfiút felmentenénk a felelősség alól, meg kell jegyezzük: a Német Birodalom a breszt-litovszki békében ugyanolyan brutálisan járt el a legyőzött Oroszországgal, mint a győztes antanthatalmak Németországgal szemben. Ezen túlmenően a német hadvezetőség ahelyett, hogy tanulmányozta volna Wilson békeajánlatát, újabb offenzívát indított 1918 tavaszán Párizs meghódítására, ami végül a Német Birodalom és a központi hatalmak összeomlásához vezetett.

Ritkán fogadtak széles néptömegek államférfit olyan kitörő lelkesedéssel, mint az 1918 decemberében a franciaországi Brestben partra szálló Wilsont. Az elnök valóságos diadalutat járt be, nemcsak a győztes, de a legyőzött országokban is. A Versailles-ban, Trianonban és más Párizs környéki helységekben aláírt békeszerződések azonban nem feleltek meg a Wilson által meghirdetett Pax Americanának, a "győzelemmentes békének". A tárgyalások vezető államférfiúja, a bosszúért lihegő Clemenceau legfőbb célja abban állott, hogy örökre megakadályozza Németország talpra állását - Németországgal szemben Franciaország természetes szövetségese a dunai monarchia lett volna, melynek szétrombolását maguk a francia államférfiak segítették elő. Két évtized elteltével derült csak ki, hogy a francia segítséggel életre hívott utódállamok gyengének bizonyultak a feltörekvő náci Németországgal szemben. A Monarchia feldarabolása folytán keletkezett vákuumba először a hitleri Németország, majd annak veresége után a Szovjetunió hatolt be és tartotta egészen az 1989 évi fordulatig uralma alatt a kelet-közép-európai térséget.

Wilson megtört emberként tért vissza hazájába. A szenátus megtagadta mind a Párizs környéki békeszerződések ratifikálását, mind a Népszövetségbe való belépést, holott e világszervezet Wilson szellemi terméke volt. Az elnök nemes gondolkodású ember volt, a történelmi felelősség alól azonban őt sem lehet felmenteni. Az antanthatalmak 1918 nyarán aratott fölényes győzelmei után ő is eltért a 14 pontban meghirdetett célkitűzésektől. Támogatta a Monarchia felosztását és a német dinasztiák megbuktatását. Az amerikai filozófus George F. Kennan szerint Wilson e két döntésével aláásta Közép-Európa rendjét, s a minden stabilitást nélkülöző weimari köztársaság életre hívásával akarata ellen is utat nyitott az 1933-ban hatalomra került náci totalitarizmusnak.

Czettler Antal

Heti Válasz
Dátum: 2008. March 08. Saturday, 23:35 Szerző: polgarinfo
 
 
Kapcsolódó linkek
· Cikk keresés: Krónika
· Írta: polgarinfo


A legolvasottabb cikk ebben a rovatban: Krónika:
Az Árpádok elõdei Az Árpád-ház családfája A Turul nemzetség


 
Cikk értékelése
Átlagolt érték: 1
Szavazat: 4


Értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz



 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!


Minden megjegyzés a szerzők tulajdona. A megjegyzések tartalmáért felelősséget nem vállalunk.
News ©

RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio