FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.
 
A farkas (Canis lupus) helye az Északi-középhegység élõvilágában
Természet

A farkas (Canis lupus) a gerincesek törzsébe (Vertebrata) az emlősök osztályába (Mammalia), a ragadozók rendjébe (Carnivora) azon belül is a kutyafélék családjába (Canidae) tartozik. Jelenleg kb. 15 alfaját tartjuk számon, ebbõl ötöt Észak-Amerikában, a többit az Eurázsiai kontinensen. Több alfaja már kipusztult.




Megjelenése a német juhászkutyáéhoz hasonló, de a mellkasa nem olyan erõteljes, a nyaka vastagabb, a feje szélesebb, robosztusabb, a fülei elállóak. Szemei ferdén ülnek, a pupilla kerekded. Farka lelógó, hosszúszõrû. A testszõrzetben mindig találni a fedõszõr mellett gyapjúszõröket. A bunda színezete, a szõrszálak hossza, és sûrûsége függ a környezettõl, kortól, ivartól, alfajtól. Mellsõ lábán öt, a hátsón 4 ujja van, lábnyoma valamivel keskenyebb és hosszabb, mint a kutyáké, átlagosan 7-8x12-13 cm. Koponya alapján is elkülöníthetõ a két faj.* Testhossza 100-160 cm, farka 30-50 cm hosszú, marmagassága 50-100 cm, testtömege 15-80 kg. Az egyedek mérete és színe nagyon változatos, az alfajok elkülönítésében fontos. Elõfordul a fekete szín a déli populációkban, a sarkvidéki területeken fehérek, de a szürkésbarna árnyalatok a leggyakoribbak, és akadhatnak vegyes színezetû falkák is. Méretben a két végletet a 70 kg-ot is elérõ sarki farkas (Canis lupus occidentalis �vagy más forrás szerint Canis lupus arctus) és a 15-20 kg tömegû arab farkas jelenti. Nálunk a középértéket mutató, barnás-szürkés példányok élnek.

Vemhességi ideje 61-63 nap. Mivel a Kárpát-medencében élõ farkasoknál a párzási idõszak(koslatás) decembertõl márciusig tart, az utódok általában március-május táján jönnek a világra. A kölykök száma egy alomban általában 4-6. A nõstény 7-9 hétig szoptatja a kölyköket, amelyek aztán 1-3 éves korukban válnak ivaréretté.

A farkasok falkákba szervezõdnek. Ezek általában 5-8 egyedbõl állnak, elõfordulhatnak azonban ennél jóval nagyobb egyedszámúak is. A falkán belül szigorú hierarchikus rendszer uralkodik. Az egyedeknek a rangsorban elfoglalt helyük határozza meg, hogy a zsákmányból mennyit fogyaszthatnak el, és csak a rangsor élén álló egyedek párosodnak. Ragadozó állatok, étlapjukon a kisemlõsöktõl kezdve sokféle zsákmányállat szerepel. Falkában nagyobb patások elejtésére is vállalkoznak, amire magányosan nem lennének képesek.

Elterjedési területe egykor igen hatalmas, összefüggõ terület volt a Nagy-Brittanniától kezdve végig az európai kontinensen, illetve Ázsián át Japánig, valamint Észak-Amerikában Alaszkától egészen Mexikóig. Mára egymástól elkülönült apró, szigetszerû foltokká zsugorodott az állomány, a legtöbb országból teljesen eltûnt, s ahol maradt, ott megritkult.** Magyarországon hivatalosan kihalt fajnak tekintették, de most az Északi-középhegységben él egy kisebb populáció, ami a határainktól északra elhelyezkedõ populáció peremének tekinthetõ. Állományát Európában dél felé az aranysakál váltja fel

Az Aggteleki Karszton a 60-as, a Zempléni-hegységben a 70-es években jelent meg, a 80-as évek második felében érte el az állomány területi és számbeli csúcsát, majd a 90-es évek elsõ felében jelentõsen visszaesett az észlelések száma mindkét területen. Az évtized második felében újra növekedést mutatott. Ezenkívül Bács-Kiskun megyében fordult elõ az 50-es 60-as években, valamint 1988-92 és 1995-ben. 1991 nyarán Kunfehértó mellett találtak egy kotorékot, két kölyökkel.***

A hazánkban élõ példányok az északabbra elhelyezkedõ nagyobb populációból települhettek át. A farkas-észlelések jelentõs része az állatok kilövésével járt együtt. Hazánkban a faj 1993 óta védelem alatt áll, így frissebb legális kilövési adatok nincsenek. Állományuk jelenleg szépen gyarapodik, de mégsem olyan gyorsan, mint ahogy �szerintem- a ritkításuk megszûnése után elvárná az ember. Ennek oka lehet az illegális irtásuk, hisz a felbukkanó egyedek mindig nagy port kavarnak fel, és részben a trófea kedvéért, részben a miatt az alaptalan félelem miatt, hogy súlyos károkat okozna a vadállományban, elõbb-utóbb puskavégre kerülnek.

 

Véleményem szerint a farkasnak helye van Magyarország élõvilágában, fontos szerepe van a nagyvadak szelektálásában. S mint csúcsragadozó, nem élvezetbõl öl, csak szükségbõl, és csak annyit, amennyire feltétlen szüksége van. Nem találtam olyan hiteles adatot, ami szerint a vadon élõ farkasok emberre támadtak volna. Az egyik forrásom*** megemlít egy esetet, amikor egy fogságból elszabadult példány több embert megsebesített. A körülmények zavarosak voltak, annyi bizonyos, hogy a farkas az egyik Kunfehértó melletti kotorékból kiásott kölyök volt, kedvezõtlen körülmények között tartották az egyik állatkertben, ami végül az állat szökéséhez vezetett. Felnõtt embert nem támadott meg, áldozatai kizárólag gyerekek, és az õket védõ nagyszülõk voltak. Szerencsére rajtuk is csak felületes sebeket ejtett. (A forrás emellett azonban veszélyesnek ítéli a kutya-farkas hibrid egyedeket, és lehetségesnek tartja, hogy ez a példány is ilyen származású volt)

 

A farkas társadalmi megítélése napjainkban is negatív maradt. Ez köszönhetõ a középkorban kialakult tévhiteknek (a farkas képében jelenik meg a gonosz), melyek kialakulásának feltételezhetõ oka -célja- a totemista vallások maradványainak felszámolása lehetett, -hisz a természeti népek testvérüknek tekintették, és sok törzs a farkastól származtatta magát. Az ókorban is tisztelet övezte; erre jó példa Romulus és Rémus legendája. A mesékben szintén a negatív figuraként (pl. Piroska és a farkas) szerepel valamint az újabb korszakok szórakoztató mûfajaiban a farkasember, vérfarkas alakjában jelenik meg.

Ezek mellett zavaróan sok ellentmondásos tudományos adat jelenik meg velük kapcsolatban, ennek -feltételezésem szerint- az alfajok méret és színváltozatossága, valamint az alkalmazkodóképességük lehetnek az okai (pl. más lehet a viselkedésük egy nagy falka tagjaiként, mint magányosan vagy párban)

A források alapján jómagam nem tudom eldönteni, hogy hazánkban stabil populáció él, vagy csak folyton vándorlásban lévõ egyedek nyomait észlelték az arra alkalmas területeken. Egyértelmû, hogy tudományos kutatásuk jelen körülmények között költséges, és valószínûleg eredménytelen is lenne. Mivel azonban sok kérdés megválaszolatlan maradt ezekkel az állatokkal kapcsolatban, és az újabb és újabb emberi tevékenységek károsan hathatnak az állományukra, és más védett fajok állományára, indokoltnak tartom a megfigyelésüket a megfelelõ tudással és helyismerettel rendelkezõ szakemberek részérõl. Kár lenne hagyni, hogy mondjuk egy építkezés miatt újra �és lehet, hogy ezúttal véglegesen- eltûnjenek. Mert visszatértük egy egyensúlyozó erõ visszatértét is jelenti hazánk erdeibe.

2001, Budapest

Már nálunk is visszatelepedett a farkas, de nem kell félni tőle;

Mert sem számban, sem területileg nem elterjedt Magyarországon. Nálunk igen korlátozott számban található meg a Büki Nemzeti Park, és a Zempléni középhegység ember nem járta területein. Ne higgyünk fenntartás nélkül a „gyilkos vérfarkas" történetekben mert ez egy kiváló szocializációjú, fejlett hierarchikus rendben élő állat, nem gyilkos, csak enni akar!

A folytatást nem olvashatnánk, a http.farkas lap.hu kiváló cikke és fényképei nélkül. Megjegyezni kívánom, hogy szintén olvashatnak a farkasok és a hiúzok hosszú távú visszatelepítéséről, amit a Gödöllői Szent István Egyetem végez.

Kék Páfrány

* Firmánszky Gábor: Nagyragadozók helyzete és védelme a Zempléni-hegységben címû szakdolgozata alapján

** Fõvárosi Állat és Növénykert honlapján található leírás alapján

*** 35/94. számú pályázatra: Nagyragadozók (hiúz, farkas) élõhelyeinek felmérése, hatásuk az élõhelyi környezetre, különös tekintettel a nagyvadállományra (Magyarország, Zemplén) címen készített kutatási jelentés alapján (készítette: Zempléni Környezetvédelmi Egyesület, 1996

Dátum: 2008. January 01. Tuesday, 08:35 Szerző: polgarinfo
 
 
Kapcsolódó linkek
· Cikk keresés: Természet
· Írta: polgarinfo


A legolvasottabb cikk ebben a rovatban: Természet:
Madarakról Mindenkinek! IV. - Héja, karvaly, ölyvek


 
Cikk értékelése
Átlagolt érték: 3.25
Szavazat: 4


Értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz



 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!


Minden megjegyzés a szerzők tulajdona. A megjegyzések tartalmáért felelősséget nem vállalunk.
News ©

RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio