FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.
 
Hitélet: Protestáns legendák
Publicisztika
Ötszáz éve, 1517 mindenszentek vigíliáján (október 31-én) Luther Márton, a Szent Ágoston-rendi remeték közé tartozó jámbor szerzetes kiszögezte 95 tételben megfogalmazott vitairatát a wittenbergi vártemplom (kastélykápolna) kapujára.


1667-ben II. János György szász választófejedelem elrendelte, hogy a reformáció születésének ünnepét ezen a napon és erre a cselekedetre emlékezve üljék meg az országában. A szokást azóta világszerte átvették.

Talán nem lepi meg az olvasót, de a témával foglalkozó történészek jelentős része szerint ez az esemény soha nem történt meg. A szögelős jelenetet Luther híve és munkatársa, a nagy hírű humanista tudós, Philipp Melanchthon alkotói fantáziájának tulajdonítják. Ennek ellenére – függetlenül attól, hogy megtörtént vagy sem – a tételeit kiszögelő Luther hozzátartozik a reformáció történetéhez. Ez is olyan „hamisítás”, ami nem befolyásolja az adott történelmi esemény hitelét, jelentőségét. Ahogy mi, magyarok is szívesen felidézzük a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavaló Petőfi képét, holott tudjuk, hogy a költő sok helyen elmondta a Nemzeti dalt, de pont ott: nem. Luther hősies, kicsit teátrális póza közelebb hozza, átélhetőbbé teszi a drámai történetet: a magányos hős készül megküzdeni a legyőzhetetlennek tudott hatalommal.

Sok történész Luther másik elhíresült heroikus gesztusát is kétségbe vonja. E szerint a wormsi birodalmi gyűlésen nem mondta bírái előtt, miszerint: „Itt állok, másként nem tehetek.” Ha ez nem hangzott is el, Luther bátor fellépése, egész magatartása örökre emlékezetessé és hitelessé teszi az egyszerű és kézenfekvő mondatot. Azóta is a legbátrabbak, az igazságért az életüket is feláldozni kész emberek jelmondata ez. Legenda továbbá az is, hogy Luther volt az első, aki lefordította német nyelvre a Bibliát. Az Újszövetség fordítását 1521 decemberében kezdte el – a latin nyelvű Vulgata mellett, Rotterdami Erasmus görög szövegét is használva –, és 11 hét alatt befejezte. 1522 nyarán a könyv már meg is jelent nyomtatásban. Ám addigra a két különböző nyelvjárásban németre fordított Bibliából nem kevesebb mint 22 kiadás látott napvilágot. Annyiban Lutheré az elsőbbség, hogy az ő fordítása és az általa beszélt nyelvjárás lett a német irodalmi nyelv alapja. Ahogy hazánkban Károli Gáspár 1590-ben megjelent szentírásfordítása lett a meghatározó a magyar nyelv fejlődésében, és nem a korábbi Komjáthy Benedek-, Pesti Mizsér Gábor-, Erdősi (Sylvester) János-, Heltai Gáspár-féle fordítások, meg nem is az 1626-ban megjelent katolikus munka Káldi György tollából.

A reformáció folyamatát szokás úgy jellemezni, hogy az egyház újabb szakadását, a vallási egység felbomlását eredményezte. Ez igaz is, de azon túl, hogy a Jézus-hívők egysége soha nem valósult meg, érdemes megjegyezni, hogy mire a protestáns felekezetek szervezetei és tantételei kialakultak, a katolikus egyház is megújult, és annak ellenére, hogy elveszítette európai hívei harmadát, megerősödött. Akkoriban nyert sajátos értelmet a „kereszténység” kifejezés, mint az egymástól élesen elkülönülő, Krisztust követő felekezetek közös elnevezése. Azokban az időkben született meg Európának mint kulturális egységnek az eszméje is.

A humanisták gondolták úgy, hogy ez a terület a földrajzi egységen túl közös kulturális örökséget is hordoz, és ezt elsősorban a kereszténységgel azonosították. Ennek a kulturális egységnek a része lett Oroszország is, annak ellenére, hogy a fejedelmek, majd a cárok egyik fő törekvése volt, hogy az európai szellemi hatásokat távol tartsák a birodalomtól. Ezért Oroszországban, ahol elképesztő mennyiségben virultak a szekták, a reformáció visszhangtalan maradt, a protestáns közösségek nem tudtak gyökeret verni.
 
Ugró Miklós
 
Magyar Nemzet 
Dátum: 2017. October 31. Tuesday, 07:05 Szerző: polgarinfo
 
 
Kapcsolódó linkek
· Cikk keresés: Publicisztika
· Írta: polgarinfo


A legolvasottabb cikk ebben a rovatban: Publicisztika:
Gazdasági válság


 
Cikk értékelése
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz



 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!


Minden megjegyzés a szerzők tulajdona. A megjegyzések tartalmáért felelősséget nem vállalunk.
News ©

RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio