FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.
 
Technika: Vége a Cassininek, becsapódik a Szaturnuszba
Tudomány
Az űrszonda többször meghosszabbított programja megsokszorozta a kutatók tudását a gyűrűiről ismert bolygóóriásról – most azonban végképp el kell búcsúznunk tőle. Az emberiség egyik legjelentősebb műholdas küldetésének pénteki fináléjának végén a Cassini meteorként belehullik a Szaturnusz sűrű légkörébe.


Többször meghosszabbított küldetése utolsó másodpercéig működik és gyűjti az értékes adatokat a Szaturnusz bolygót és annak környezetét – holdjait és gyűrűrendszerét – vizsgáló Cassini űrszonda. A tudományos szempontból páratlanul értékes küldetés szeptember 15-én ér véget, amikor is a szonda a korábban végrehajtott pályamódosítások hatására a bolygóba csapódik, ám még eközben is tanulmányozza a Szaturnusz atmoszféráját.

A Cassini az apró pályamódosítások hatására szeptember 15-én a Szaturnuszba csapódva megsemmisül.

A NASA és az ESA Cassini szondája, amely a legnagyobb tömegű bolygókutató űreszköz 1997-es indítását követően 2004 nyarán érkezett a Szaturnuszhoz. E hét évig tartó bolygóközi cirkálás ahhoz volt szükséges, hogy a Vénusz bolygó két, a Föld és a Jupiter egy-egy gravitációs lendítése eljuttassa a szondát a Szaturnuszhoz. Ezekkel az úgynevezett hintamanőverekkel rengeteg üzemanyagot lehetett megtakarítani, ami kissé olcsóbbá tette az amúgy igen drága missziót.

A Cassinit 2004 nyarán a bolygó körüli pályára állították, a rajta elhelyezett Huygens egységet pedig az év decemberében eloldották, és a kis szonda 2005 januárjában simán leszállt a Szaturnusz legnagyobb (egyben a Naprendszer második legnagyobb) holdja, a Titan felszínére. A Cassini–Huygens páros ezzel két rekordot is megdöntött:

a Cassini a legmesszebbre küldött űreszköz, amely pályára állt egy égitest körül,
a Huygens pedig az eddig legtávolabbi helyen hajtott végre sima leszállást.

A Szaturnusznak és környezetének közeli vizsgálatát célzó küldetést eredetileg négyévesre tervezték (2004. július – 2008. június). Ebben az időszakban a Cassini 76 keringést végzett a Szaturnusz körül, miközben 45 alkalommal került közel a Titan holdhoz, 10 esetben pedig más holdakhoz. Mivel a Cassini túlteljesítette a várakozásokat, a kezdeti sikerek hatására a mérési programot két évvel, 2010 szeptemberéig meghosszabbították.

Ez a második szakaszt a Cassini nap-éj egyenlőségi küldetésének nevezték, mert ez idő alatt következett be a Szaturnusz Nap körüli keringési pályáján a bolygó nap-éj egyenlősége. E két év alatt a Cassini 64 keringést végzett a Szaturnusz körül, eközben 28-szor került közel a Titanhoz, 8-szor az Europa holdhoz, 3 alkalommal pedig más jeges holdakat tudott közelről tanulmányozni.

Mivel a műszerek továbbra is kifogástalanul működtek, és a szondának is maradt üzemanyag-tartaléka, a Cassini programját másodszor is meghosszabbították: 2010. október és 2017. április között zajlott le a Cassini napfordulós missziója (ne feledjük, hogy a Szaturnusz 29 és fél év alatt végez egy keringést a Nap körül, tehát az évszakok nagyjából nyolcévenként váltják egymást). Ebben a hosszú időszakban – amikor a Szaturnusz északi félgömbjén a tavasz után beköszönt az ottani nyár – a Cassini 155 keringést teljesített, közben pedig 54-szer „látogatta meg" a Titant, 11-szer az Enceladust, 5-ször pedig más kisebb jeges holdakat.

A Szaturnusz mesterséges holdjaként keringő Cassini szonda 2017 áprilisáig „tisztes távolságban” maradt a gyűrűrendszertől, ezért is tudta alaposan vizsgálni a bolygó nagyobb holdjait. Akkorra azonban az előre tervezett pályamódosításokhoz szükséges rakéta-üzemanyag mennyisége azonban már nagyon lecsökkent, ezért a program vezetői úgy döntöttek, hogy a Cassini küldetésének 2017 szeptemberében véget vetnek. A befejező szakasz a Nagy Finálé nevet kapta.

A Cassini számokban

  • 7,9 milliárd km-t tett meg indítása óta
  • 294 keringést végzett a Szaturnusz körül

A Szaturnusz bolygó körül keringve a Cassini

  • 2,5 millió parancsot hajtott végre
  • 635 gigabájt tudományos adatot szolgáltatott
  • 7 új holdat fedezett fel a bolygó körül
  • 162 alkalommal közelítette meg a Szaturnusz valamelyik holdját

A küldetés során:

  • 453 ezer felvétel készült a Szaturnuszról, a holdjairól és gyűrűrendszeréről
  • 360 pályakorrekciót hajtottak végre

A Cassini és a Huygens mérései és egyéb adatai alapján

  • 3900-nál is több tudományos publikáció jelent meg eddig, amelyek szerzői
  • 27 ország kutatói közül kerültek ki.

Az idén áprilisban megkezdett Nagy Finálé során még 22 keringést végzett a Szaturnusz körül, de minden alkalommal kissé más pályán. A befejező időszak pályáinak egyetlen közös jellemzője volt: a szondát a bolygóhoz egészen közeli vidékeire vezérelték. Ehhez a Titan hold gravitációs hatását vették igénybe. A Titanhoz megfelelően közel kerülő Cassinit a hold tömegvonzása az addigi pályájáról a Szaturnuszhoz közelebbi pályára kényszerítette. Így sikerült elérni azt, hogy április vége óta a Cassini minden egyes keringés alkalmával – azaz nagyjából hetente – a gyűrűrendszer belső pereme és a bolygó atmoszférája közötti néhány ezer kilométer széles tartományban száguldjon át 120 000 kilométer/órát meghaladó sebességgel.

A gyűrűk síkján történt legelső átszáguldás idejére a szondát földi paranccsal úgy fordították el, hogy a Cassini 4 méter átmérőjű rádióantennája legyen elöl, hogy pajzsként védje az értékes műszereket a gyűrűk síkjában található kisebb-nagyobb anyagdarabkákkal való összeütközéskor. A szakemberek meglepetésére azonban a legbelső gyűrű és a bolygó közötti térség szinte üresnek bizonyult: a műszerek a vártnál jóval kevesebb részecske becsapódását észlelték, és azok is egészen aprók voltak, mikrométeres szemcséknél nagyobb nem volt köztük. Ez ráadásul kedvező abból a szempontból, hogy a Cassini műszerei jó eséllyel működőképesek maradnak a küldetés legvégéig.

A Szaturnuszhoz egészen közel elszáguldva a bolygó atmoszféráját lehetett alaposan tanulmányozni a spektrométerekkel és a képalkotó berendezésekkel, továbbá a gyűrűk finomszerkezete és a gyűrűrendszerben vagy ahhoz közel keringő kisebb holdak is alapos vizsgálat célpontjaivá válhattak. A Szaturnusz körüli keringés korábbi több mint egy évtizedes időtartama alatt ugyanis a Cassini jóval a gyűrűrendszeren kívüli pályákon keringett, így csak az ott található nagyobb holdakat tudta behatóan vizsgálni.

Ugyancsak a Nagy Finálé során végzett mérések meglepő eredményei közé számít az a felismerés, hogy a Szaturnusz mágneses tengelye szinte pontosan egybeesik a bolygó forgástengelyével. Ez azért furcsa, mert a mágneses mező kialakulásához éppen az szükséges, hogy a mágneses tengely valamekkora szöget zárjon be a forgástengellyel, ahogyan az a Föld esetében is tapasztalható. A két tengely egybeesése miatt most már az is kérdéses, hogy hogyan tudott kialakulni és fennmaradni a Szaturnusz mágneses mezeje. Ugyancsak a két tengely párhuzamossága hiúsította meg a Szaturnusz forgási periódusának pontos meghatározását. A bolygó felszínén ugyanis nincs állandó képződmény, amelynek rendszeres visszatéréséből meg lehetne mérni a tengelyforgási időt. A felhőzet erre nem alkalmas, mert állandóan örvénylik, vagy legalábbis nagy sebességgel mozog a bolygó atmoszférájában.

Szeptember 11-én a Cassini kb. 120 000 kilométer távolságban haladt el a Titantól. Még ilyen messziről is hatott rá a legnagyobb hold gravitációs mezeje, amelynek következtében olyan pályára kényszerül, amelyik egyenesen a Szaturnuszba vezeti majd az emberiséget felbecsülhetetlenül értékes eredményekhez juttató szondát.

Szeptember 14-én a Cassinin elhelyezett képalkotó kamerák elkészítik utolsó felvételeiket a Szaturnuszról, annak északi pólusvidékén látható hatszög alakú rejtélyes atmoszferikus képződményéről, továbbá a Titan és Enceladus holdakról valamint a gyűrűrendszerről. A képeket természetesen közvetlenül utána a Földre továbbítják. Ezután a kamerákat kikapcsolják, de a Cassini nyolc másik műszere – infravörösben és ultraibolyában észlelő spektrométerek, részecskeanalizátorok, magnetométerek stb. – továbbra is működnek.

Szeptember 15-én magyar idő szerint 13 óra 53 perckor a Cassini belép a Szaturnusz atmoszférájába (ez néhány perccel módosulhat, a Szaturnusz légkörének sűrűségviszonyaitól függően; a Szaturnusznál egyébként minden 83 perccel korábban zajlik, ennyi idő alatt érkeznek a rádiójelek a Földre - a szerk.). A szonda segédhajtóművei csökkentett teljesítménnyel működve ügyelnek a megfelelő irány tartására, mert a Föld felé fordított antenna csak így képes „hazaküldeni” az izgalmas végkifejlet során megszerezhető mérési adatokat.

Egy perccel később a segédrakéták már teljes kapacitással kénytelenek dolgozni. Ám az atmoszférában lefelé száguldó szonda egyre jobban hánykódik, amint a sűrűbb rétegekbe merül. A várakozás szerint 13.55-kor megszűnik a rádiókapcsolat a Földdel. Mire a Cassini eléri a nagyjából 1500 kilométerrel lejjebb örvénylő felhőréteget, a bolygóba zuhanó szonda meteorként felizzik, és darabjaira hullik. Hamvai a Szaturnuszban nyugszanak örök időkre.

A Cassini mérési adatainak elemzése azonban tovább folytatódik, és bizton lehet számítani arra, hogy évek hosszú során át újabb érdekességek derülnek ki a gyűrűs bolygóról és környezetéről.

A Cassini 20 évet töltött a bolygóközi térben, ebből 13 éven át a Szaturnusz körül keringve rótta az ellipsziseket. Ha a Naprendszerben igazán érdekes és változatos vidéket keresünk, akkor a Szaturnusz környezeténél ki is köthetünk. Az összetett gyűrűrendszer, a változatos külsejű, méretű és eredetű holdak, a bolygó erősen mágnesezett és nagyon mozgalmas környezete, nemkülönben maga a bolygó – mindezek alapos vizsgálata rengeteg új információval szolgált a bolygókutatók számára. A Titan hold etánt és metánt tartalmazó tavai, az Enceladus kéreg alatti vízóceánjából a felszín fölé lövellő jeges anyag, a Szaturnusz atmoszférájában több mint egy éven át tomboló-örvénylő és egy bizonyos szélességnél az egész bolygót körülfolyó vihar korábban elképzelhetetlen jelenségek voltak a kutatók és a laikusok számára is. Mindezek valódi természetének tisztázása azonban még hosszú időt vehet igénybe - olvasható az mta.hu-n.
 
InfoRádió 
Dátum: 2017. September 15. Friday, 14:05 Szerző: polgarinfo
 
 
Kapcsolódó linkek
· Cikk keresés: Tudomány
· Írta: polgarinfo


A legolvasottabb cikk ebben a rovatban: Tudomány:
Szakács Gábor : A bosnyák piramisok


 
Cikk értékelése
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz



 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!


Minden megjegyzés a szerzők tulajdona. A megjegyzések tartalmáért felelősséget nem vállalunk.
News ©

RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio