FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.
 
Politika: Francia rendszerbontók
Publicisztika
Ha arányos választási rendszer működne Franciaországban, akkor Emmanuel Macron pártja nem 400-nál is több, hanem csak 189 helyet kapott volna a nemzetgyűlésben.


Ha igazságos választási rendszer működne Franciaországban, akkor a pár százezer szavazó híján azonos táborral bíró kommunista Jean-Luc Mélenchonnak és a radikális jobboldali Marine Le Pennek közel azonos számú képviselője lenne a törvényhozásban. (Most úgy néz ki, Le Penék még frakciót sem tudnak alakítani.) S ha a franciák olyan nagyon elégedettek volnának a politikai választékkal, a 49 százaléknál meggyőzőbb arányban ballagtak volna el az urnákhoz. Macronnak és pártjának valószínűleg kétharmadot is túlszárnyaló eredménye persze ki nem fogyó muníciót ad a nyugati demokráciák életképtelenségét szajkózó véleményvezéreknek, de mégiscsak az történt, hogy Macronék mindenféle forradalom, lázongás nélkül meghekkelték, felrobbantották a rendszert. Megcsinálták. Valahogy úgy történhetett, hogy Macron azt mondta pár emberének, gyertek, hagyjuk itt ezt a baltól jobbig terjedő kócerájt, hajtsuk végre a térugrást, mikor, ha most nem? Aztán nem csináltak mást, hanem csak és kizárólag ezt a mondatot ismételték mindenhol, mindenkinek. És itt időzzünk el amellett, hogy amíg minden második szavazó otthon maradt, addig a választók másik fele képes volt kétharmadot kreálni a Lendületben a Köztársaságnak (La République en marche, LREM).

De nagyjából csak idáig, az Élysée-palota és a nemzetgyűlés bejáratáig tartott a térugrás, és bár úgy tűnik még egy időre, hogy a választási rendszert le lehet váltani, a szavazókat nem. Benyújtják a számlát, illetve bizonyos értelemben már be is nyújtották azzal, hogy nem szavaztak az LREM-re, maximum várják, mit nyújt a centrista produkció. Tulajdonképpen még semmi és már minden eldőlt. Az 577-ből eddig mindössze négy képviselő ért el ötven százalékot meghaladó eredményt, ami a társadalom politikai elit iránti bizalomvesztését jelenti, másrészt biztos, hogy az outsider erő végleg berendezkedett a palettán. Macron viszont csak annak örülhet, hogy az elitből épp ő az, akivel az sikerre vitte a populizmus ellen kieszelt tervét, és kezdőkkel szórta tele a politikai életet. Ettől még ugyanúgy nem került közelebb a strukturális problémák megoldásához, ahogy elődei sem a rettentő nagy politikai tudásukkal és beágyazottságukkal.

Macronék diadalmenetéből paradox módon hazánk önjelölt ellenzéki vezérei számára rengeteg megfontolnivaló akad. Ha le akarod váltani a rendszert, legalább három szabályt érdemes betartani. Egy: találj magadnak egy megfelelően szürke egyéniségű, mégis átható tekintetű, fiatal politikust. Mondjuk olyat, aki nemcsak romkocsmát, de minisztériumot is látott már belülről, és akinek neve hallatára nem nyílik ki a bicska az emberek felének zsebében. Kettő: ne találj kifogást semmire. Például ne találd ki, hogy a választási szabályok a nagy pártokat preferálják, mert te is kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy ez neked lesz jó. Három: ne támadj senkire és semmire ok nélkül, viszont mantrázz az emberek lehető legnagyobb köre által értéket hordozó, pozitív fogalmakat.

Idehaza mínusz háromról kell indulni. Egyrészt Orbán Viktor mellett és ellenében a horizonton sincs egy Macron-szerű személyiség. Másrészt végre program kellene, nem pedig Fidesszel szembeni öndefiníció. Harmadrészt az ellenzéki vadvízi evezők futamait közelről nem követő állampolgárnak elsőként – valamint ironizáló szemüveg hiányában – igenis az ég be, hogy valamelyik hangos alkapitány valamikor vidékieket emleget. Egyetlen reményteli fordulatot tudunk említeni a magyar ellenzék számára: Macron úgy verte púposra a bal- és jobboldalt, hogy nem nagyon láttunk országos demonstrációkat. Megmutatta, hogy egy olyan, dohosnak hitt fogalom, mint a nemzeti konszenzus – legyen az bármilyen törékeny – lehet közös nevező, és zárójelbe lehet vele tenni a politikai zsibvásárt.
 
Kuthi Áron
 
Magyar Nemzet 
Dátum: 2017. June 13. Tuesday, 07:05 Szerző: polgarinfo
 
 
Kapcsolódó linkek
· Cikk keresés: Publicisztika
· Írta: polgarinfo


A legolvasottabb cikk ebben a rovatban: Publicisztika:
Gazdasági válság


 
Cikk értékelése
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz



 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!


Minden megjegyzés a szerzők tulajdona. A megjegyzések tartalmáért felelősséget nem vállalunk.
News ©

RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio