FIGYELEM!!!
NyitólapPolgár Info portálok helye országszerteHelyi, országos hírekBelépésRegisztrációFórum
 
Bemutatkozás
· A Polgár Info
· Országos lista
· Partnereink
· Média partnereink
· Támogatóink
· Kapcsolat, Impresszum
· Jelentkezés
· Hirdetési ajánlat
· Civil kezdeményezések

 
Hírek
 · Civil kurázsi
 · Belföld
 · Külföld
 · Kultúra
 · Szabadidő
 · Tudomány
 · Hagyományok
 · Publicisztika
 · Életmód
 · Magazin
 · Természet
 · Krónika

 
Menük
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Flash_Player
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· História
· Keresés
· Letöltések
· Magyar termék
· Naplók/Blogok
· Olvasóink web ajánlata
· Országos Polgár Info
· Petíciók
· Radio
· Rovatok
· Sakk
· Statisztikák
· Szavazások
· Személyes üzenetek
· Top 10
· TV
· Visszajelzés

 
Keresés itt



 
Közép-Európai Civil Kutató Intézet
 

 
Hírfal
 

 
Magyar Közéleti Szemle hírei
A webhely tartalom szolgáltatása jelenleg nem működik.
 
EU: Önelégült római mosolyok
Publicisztika
Huszonhét uniós tagállam vezetője – a brexitre készülő Nagy-Britannia nélkül – járult a pódiumhoz aláírni a római nyilatkozatot az Európai Közösség életre hívásának 60. évfordulóján rendezett szombati csúcstalálkozón, az olasz fővárosban. Huszonhétszer csattant fel a taps szignójuk nyomán, és huszonhétszer villant fel ugyanaz a széles politikusmosoly.


Úgy örültek, mintha most aztán tényleg valami nagy dolgot hajtottak volna végre. Szó se róla, ünneplésre volt is ok, hiszen valóban részben hatvan évvel ezelőtt, a római szerződéssel kezdődött az a korszak, amely addig példátlan békét, növekedést és reményt hozott a sokat szenvedett Európának. A kérdés csak az, hogy ehhez a szép eredményhez a mai politikusoknak van-e még bármi közük, joggal osztoznak-e a sikerekben.

Az uniós csúcsoktól már régen nem várhatunk túl sokat. Az egész szervezet olyan végletekig bürokratikus, hogy ezeken a nagy csinnadrattával beharangozott tárgyalásokon érdemi döntés úgysem születik soha, a színfalak mögötti érdekesebb beszélgetéseket pedig sajnos nem hallhatjuk. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke néhány héttel ezelőtt hiába kavarta fel kicsit az állóvizet az unió jövőjét boncolgató Fehér könyvének öt pontjával, sok izgalomra Rómában sem volt ok. A történelminek szánt aláírási procedúra éppen olyan volt, mint az egész Európai Unió: lassú és körülményes, pátoszi hangulat helyett pedig csak unalomba fulladt. A csúcstalálkozó legérdekesebb jelenetéért az versengett, amikor a sora előtt felpattanó ciprusi elnök zavart toporgásba kezdett, illetve amikor a finn kormányfő hosszú másodpercekig nem találta meg a saját nevét a nyilatkozaton. Ezúttal nem szolgált külön műsorszámmal egyetlen politikus sem, Orbán Viktor ugyanolyan büszkeséggel kanyarította a nevét a dokumentumra, mint Angela Merkel német kancellár. Sőt, még Beata Szydlo lengyel miniszterelnöktől is csak egy széttárt karra futotta a Brüsszel elleni „szabadságharcából”, amivel mintha azt üzente volna: „No látjátok? Aláírtam.”

Én mégis felpaprikáztam magam. No nem az eseménytelenségen, vagy hogy a vezetők végre egységet mutattak. Ennek egy ilyen eseményen így is kell lennie, a római szerződés szelleméhez ezúttal nem lett volna méltó a széthúzás. Hanem az önelégült arcokon és a képmutatáson, hogy akárha egy párhuzamos valóságban élnének, még mindig azt hirdetik, hogy az Európai Unióban alapjában véve minden a lehető legnagyobb rendben megy. Jean-Claude Junckeren, ahogy beleragadva az örök bohóc szerepébe, félig kifordulva terpeszkedik a székében, a sajtótájékoztatót pedig azzal zárja rövidre, hogy éhes, és menni akar ebédelni. A svéd kormányfőn, ahogy hamis bratyizással végigpacsizza az uniós intézmények vezetőinek kezeit, mintha a futballpályán cserélték volna le. És a semmitmondó nyilatkozaton, amely olyan vérlázítóan magától értetődő ígéreteket tesz, mint például: a tagállamok elkötelezik magukat, hogy meghallgatják polgáraik aggályait, vagy hogy munkálkodnak a biztonságos és erősebb Európáért. Ha ezt a római nyilatkozatban kellett leszögezni, kérdezem én: eddig min „munkálkodtak”?

Regionális konfliktusok, terrorizmus, fokozódó migrációs nyomás, protekcionizmus, társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek – sorolja a nyilatkozat a fenyegető kihívásokat, de a megoldással a csúcs sokadszor is adós maradt. Vagy csak nem is kereste? Orbán Viktor szerint „most már végre leesett a tantusz”, hogy Európát csak úgy lehet rendbe tenni, ha minden nép gondoskodik saját hazájának jólétéről és biztonságáról, amiben alighanem van is igazsága. Csak tudnám, akkor miért írta alá mindenki – köztük ő is – olyan boldog mosollyal az egységes és oszthatatlan, közös irányt szabó Európai Unióról szóló római nyilatkozatot. Talán már – Jean-Claude Junckerhez hasonlóan – elsősorban nem is az öreg kontinens jövőjére, csak a találkozót követő ebédre gondoltak.
 
László Dávid
 
Magyar Nemzet 

Kapcsolódó cikkek:

» Juncker: az EU osztatlan és oszthatatlan
» Az unió kilátásairól értekeznek a tagállamok Rómában
Dátum: 2017. March 27. Monday, 06:35 Szerző: polgarinfo
 
 
Kapcsolódó linkek
· Cikk keresés: Publicisztika
· Írta: polgarinfo


A legolvasottabb cikk ebben a rovatban: Publicisztika:
Gazdasági válság


 
Cikk értékelése
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz



 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!


Minden megjegyzés a szerzők tulajdona. A megjegyzések tartalmáért felelősséget nem vállalunk.
News ©

RSS 2.0 NewsRSS 2.0 ForumsRSS 2.0 DownloadsRSS 2.0 Links
websas.hu

Az oldalon található cikkek szabadon felhasználhatók a forrás megjelölésével és a hivatkozott link csatolásával © 2007 Polgár Info.



Wolf Studio